Finom rajzolatú arc, sűrű szemöldök, éjszínű hajzuhatag. A huszonöt éves Urbányi Zóra különleges jelenség, de a hangjában rejlik a legnagyobb varázslat. Ugyanolyan erővel tud sejtelmesen búgni, mint jajdulva sikoltani vagy szabadságról és szerelemről szenvedéllyel énekelni. Érzelmekben gazdag előadásmódjában egyszerre érhetők tetten a baljóslatú balladák vagy éppen a Karády-dalok erotikával fűtött melankóliája. Valaki egyszer azt találta mondani: ő a magyar Norah Jones (vagy Lana Del Rey). Aztán ahogy az ember nézi az élő koncertről készült klipet, s meghallja benne Barabás Lőrinc fantasztikus trombitajátékát, ami – Zóra hangjával együtt – felejthetetlen élménnyé teszi Kollár-Klemencz László bordalát, rájön, hogy Zóra egyedi és senkivel össze nem hasonlítható.
Az Iszom a bort (Rengeteg című album, 2016) mások is feldolgozták már, mégis, ez a férfias műfajú Kollár-Klemencz sláger talán Zóra feldolgozásában aratta eddigi legnagyobb sikerét.
„Zóra, Úristen, a mély hangjaid, hát szétcsapja a fülemet a gyönyör!”
„Átjött a szomszéd, hogy mi a ..art hallgatok rettenet hangerővel, zeng az utca tőle! Azóta itt ül és vagy ötödjére hallgatjuk. Már isszuk a bort is (… a hangerőt nem vettük le). Óriási!”
„Rugalmas, erős és gyönyörű hang. Zóra egyszerűen elegáns és elképesztően jó.”
Ilyen és ehhez hasonló kommentek lepték el csapatostul az internetet, amint a koncertfelvétel másfél évvel ezelőtt felkerült az online csatornákra. A klipet azóta 1,8 millióan látták. A félig Budapesten, félig Los Angelesben élő fiatal énekesnőt az év elején Petőfi Zenei-díjra jelölték, tavasszal egy szál zongorával teltházas koncertet adott a Magyar Zene Házában, majd elnyerte az év felfedezettjének járó rangos Fonogram-díjat. Nyáron pedig együtt léphetett színpadra az Ördögkatlanban és a Zalai Margó Irodalmi Fesztiválon a Kollár-Klemencz Kamarazenekarral, amikor is végigénekelte Lacival a Rengeteg című album valamennyi dalát. Szentgyörgyváron (ahogyan a Katlanban is) emberek százai dúdolták a nótákat, ki szalmabálán vagy a földön ülve, ki a babáját ölelve, hogy csak úgy remegtek tőle a környékbeli dombok. De még a Kocsma patak is ritmusra csordogált a falu szélén. A repertoárból nem maradhatott ki az Iszom a bort sem.
„Már évek óta Los Angelesben éltem, amikor Miles Jay barátom és zenésztársam (ő játszik nagybőgőn a felvételen) átküldte nekem az Iszom a bort Kollár-Klemencz Lacitól, amibe egyből beleszerettem – meséli a történetet Zóra. – A dolog érdekessége, hogy Miles egy szót sem ért magyarul, mégis, pusztán a hangzásával megragadta ez a dal. Ezután kezdtem el meghallgatni a többi Kollár-Klemencz szerzeményt is és az óceán túlpartján különösen drámaian hatottak rám ezek a magyar dalok. Amikor itthon voltam, elmentem a Kollár-Klemencz koncertekre és én is lelkesen tapsoltam a közönség soraiban. Aztán amikor a saját Kiosk-beli koncertemre készültem, megkérdeztem Barabás Lőrincet – akivel szintén Los Angelesben ismerkedtem meg – nincs-e kedve fellépni velünk. Lőrinc igent mondott, bár nem tudtunk túl sokat próbálni. Az Iszom a bort nem is ismerte. Úgy beszéltük meg, hogy ennél a számnál nem fog játszani. De aztán őt is elkapta a dallam, mert váratlanul gyönyörűt improvizált rá a trombitájával.”
Miután a koncertfelvétel elindult a maga diadalútján, Zóra találkozót kért az egykori Kistehén Tánczenekar frontemberétől, hogy egy limonádé mellett a Bambi Presszóban megköszönje Kollár-Klemencz Lászlónak, hogy írt egy ilyen fantasztikus dalt és megkérdezze: nem baj-e, amiért ezt a feldolgozást feltöltötte a netre. Az Ördögkatlan színpadán a zenész maga mesélte el ezt a találkozást, miután a fesztiválon az ő kérésére Zóra egyedül is előadta az Iszom a bort. A dal után rámosolygott a nézőkre és csak annyit mondott: „Nagyon nem volt baj…” Amikor pedig Zóra megkapta a felkérést az augusztusi koncertekre, nem is kellett nagyon készülnie, mert már kívülről tudta a Rengeteg valamennyi dalát.
„Mákó Kató ötlete volt, hogy én ugorjak be helyette, mivel az én hangszínem (akárcsak Katóé) egészen érdekes keveréket alkot Laci érdesen kemény énekhangjával. Mondanom sem kell, hogy életem kivételes pillanata volt, amikor az Ördögkatlan fesztiválon odaültem a zongorához és végig Lacit és az ő közönségét nézve énekelhettem el az Iszom a bort. Ebben benne volt minden, ami velem eddig történt. Talán egyszer írunk majd egy közös dalt is.”
Urbányi Zóra egyébként Kaliforniában született. Az orvosok öt százalék esélyét látták annak, hogy egészséges lesz. Édesanyja végtelen türelemmel viselte a veszélyeztetett terhességet, mert férjével a két fiúgyermek után mindennél jobban vágytak egy kislányra. Ma is úgy gondolják: ha nincs a tengerentúli kórház csúcstechnológiája, Zóra talán nem is marad életben. A pöttöm csuklóján lévő karszalagra először a Gabriella nevet írták. De mivel az édesapa elégedetlen volt a névválasztással, elkezdte hátulról lapozni az utónévkönyvet. Így bukkant rá a Zóra névre. Kimondta egyszer, kimondta másodszor. Tökéletesen illett a fekete hajú csöppséghez. Így történt, hogy a születési anyakönyvbe már Urbányi Zóraként jegyezték.
A család akkoriban az édesapa, Urbányi István sportolói pályafutása miatt élt a kaliforniai San Joseban, de pár hónappal Zóra születése után úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek Budapestre. Zóra nevetve meséli, hogy kislányként apukája őt is elvitte egyszer fociedzésre, de miután egyre csak pityergett, hogy mindenki az ő labdáját akarja elvenni, nem is vágyott többször a pályára lépni. Énekelni viszont mindig szeretett. Nem kellett hozzá énekóra vagy iskolai, családi ünnepség, magától fújta a népdalokat és a popslágereket. A mai napig imádja a hosszú autóutakat, amikor vezetés közben lehúzhatja az ablakokat, a hangerőt pedig totál fel, a maximumra állítja. Ilyenkor egyszerűen csak átadja magát a zenének. Az élmény egy meditációval felér.
Általános iskolásként az Újpesti Zeneiskolába járt szolfézsra, zongoraórákra.
– A zeneiskola arra volt jó, hogy felnőttként az ujjaim már tudtak mozogni a billentyűkön. Évekkel később magamtól kezdtem el tanulni újra az akkordokat, amikor már dalokat írtam és zongorán kísértem magam. Nagyon sokat köszönhetek Balássy Bettynek, akihez tizenkét éves koromtól jártam néhány évig énekelni. Emlékszem, hogy tinédzserként Shakira „Underneath your clothes” című számát énekeltem aranyos gyerekhangon, aztán Betty tanítása után egészen másképp tudtam előadni a dalt. Amit tőle tanultam, az most is részem – meséli.
Ő mutatta be a tizenhárom éves Zórát Bognár Tibor menedzsernek is, aki azonnal felfigyelt a hangjára. Kovacsics Ádám Major Eszter szövegével megírta neki az Én vagyok című dalt, és miután megjelent a szám klipje, Zorka néven tinisztárnak kiáltották ki.
– Ez a történet túl korai volt nekem, azt sem tudtam, mi történik velem. Én csak annyit tudtam, hogy énekelni akarok, de a sok reklám, a felhajtás és a médiaszereplés nagyon megviselt, annyira, hogy egy időre még a hangom is elment. Egy dal után már berekedtem. Valószínűleg így tiltakoztam a „tinisztárság” ellen. Öt évbe telt, amikor egészen más körülmények között újból elkezdtem énekelni.
Zóra a középiskolát már Kansas Cityben fejezte be, mivel Kristóf bátyja is San Franciscóban folytatott filmes tanulmányokat, kisebbik bátyja, Kolos pedig szintén Kansas Cityben tanult. Itt, az érettségi táján tértek be barátokkal a Karma nevű étterembe, ahol Zórának feltűnt, hogy van egy aprócska színpad a sarokban. Megkérdezte a pincért, hogy van-e itt élő zene és hogy esetleg énekelhetne-e itt egy kicsit. Kiderült, hogy a pincér maga volt a tulajdonos, aki annyit mondott, hogy jöjjön vissza egy másik nap, akkor lesznek itt zenészek is. Két idősebb gitáros játszott az étteremben, akik rögtön megengedték Zórának, hogy énekeljen velük. Két dalt adtak elő közösen (ennyit ismertek mindhárman): az Ain’t no sunshine-t és egy Eric Clapton számot. Itt lett újra kedve az egészhez. A biztonságos környezetben később egyedül is fellépett. Csodálkozva vette észre, hogy akkor is megmarad a hangja, ha órákat végigénekel. Az idős zenészek pedig örültek a tehetséges lánynak, tanítgatták, bátorították. Zóra később rendszeresen fellépett egy country énekes-gitárossal is, aki rengeteg új dalt tanított neki. Ezekben az években szinte észrevétlenül zenei előadói gyakorlatot szerzett, nem mellesleg pénzt keresett és még egy nagy kosárnyi szeretetet is kapott. Kezdett visszatérni az önbizalma.
Aztán egy nap úgy döntött: Los Angelesbe költözik. Itt születtek meg az első saját dalai. (Mámor, Kill You, Why is this happening.)
A csillogó városban szombat esténként Beverly Hills egyik francia stílusú éttermében lépett fel kitűnő zenészekkel, különféle hangszereken játszó vendégművészekkel. Sokszor úgy belefeledkeztek a közös zenélésbe, hogy még a hajnal is a zongora (John Legend egykori zongorája!) és a mikrofon mellett találta. A Magtár nevű magyar klubban a Quimby frontemberével, Kiss Tibivel is énekelt, ahogyan Barabás Lőrinccel is a Tribal Caféban.
– Los Angelesben rengeteget fejlődtem, úgy éreztem, itt szinte bármi megtörténhet velem. Mégis az jelentette a biztonságot, hogy tudtam, bármikor hazajöhetek. Ahogyan jöttem is. A Zene Házában nem számítottam ilyen fogadtatásra, ennyi szeretetre, az egész testem remegett az izgalomtól. Aztán a közönség olyan kedvesen nevetett velem, hogy megéreztem: nem vagyok egyedül. Csodálatos este volt. Különben még mindig tanulom a hangomat, hisz az a hangszerem. Tavasz óta sok új dalt írtam és hangszereltem, ezek közt akad Amy Winehouse-os, totál elektronikus, egyszerű négyakkordos és improvizatív is. Érdekes módon, angolul könnyebb szöveget írnom. Nemrég egy hónapig egyedül laktam egy kis házban a Highland Parkban, ami egészen távol esik Hollywoodtól, illetve Beverly Hills zsúfolt negyedétől. Három macskát kellett etetnem, ezért nagyon olcsó volt. Itt, a hegyek közelségében meg tudtam élni a reggeleket és a naplementéket, a kanyonokban nem volt velem más, csak a zsálya illata. Egyedül élek két párhuzamos életet, ez az én utam.
Zóra következő egész estés koncertje szeptember 30-án lesz az A38-as Hajón. Bár a Magyar Zene Házában énekével és egy szál zongorával is betöltötte a nagytermet, az A38-ra új dalokkal és zenekaros produkcióval is készül. Október 5-én pedig Pécs E78 termében ismerheti meg a közönség az év felfedezettjét.