A kelet-európai politikai folklór egyik érdekes jelensége a hatalmi konfliktusok lejátszásának rítusa. Ez egyszerre zajlik a társadalmi vélekedések kitapogatásával, az arra adott gyors reakciókkal, támadásokkal és visszavonulásokkal. Hosszú ideje tudott volt (honnan?), hogy Zelenszkij féltékeny Zaluzsnijra, mivel a tábornok népszerűbb nála. A hírek szerint attól is tart az elnök, hogy a főparancsnoknak államfői ambíciói lehetnek és indulna a következő választáson. Zelenszkij mandátuma az idén lejár, még egyszer indulhat a posztért.
Nyilvánvaló, hogy Ukrajnában nem lehet a háborús körülmények között választást tartani. Erről még nem született nyilvános döntés, de ez elkerülhetetlen. Az ország területén ezer kilométer hosszan húzódik a front, milliónyi ember állhat fegyverben, több millióan mentek külföldre. Egy részük menekült, más részük a bevonulás elől szökött ki. De sokan az ország területén bujkálnak a mozgósítás elől. Elkerülhetetlen lesz az elnöki mandátum meghosszabbítása, ahogy a parlamenté is. Az országban rendkívüli helyzet uralkodik, de ez nem jelenti azt, hogy Ukrajna elvesztette volna demokrácia jellegét.
Arról, hogy ez a demokrácia mennyire ideális, mennyire érett, jó lenne többet tudni. Mindenesetre az ukrán és az Ukrajnából tudósító médiát olvasva kiderül, hogy a társadalom élénken követi az eseményeket, reagál rájuk, s a politikusok élénken követik az emberek közéleti állásfoglalásait. Egyébként a mai világban elég egyszerű közvélemény-kutatásokat készíttetni, akár külföldről is, de jól követhető a hadsereg és a lakosság hangulatának minden rezdülése az internetes fórumokon is, a kommentekből. Tehát a sajtó elég megalapozottan vélekedhetett úgy, hogy Zelenszkijnek van oka a féltékenységre Zaluzsnij népszerűsége miatt. Ráadásul a tábornoknak kiváló médiamegjelenése volt a szövetséges országokban is. A kijevi elnöki hivatalban pedig megértették, hogy a jó sajtó tükrözi a politikai-katonai körök bizalmát is. Vagy épp fordítva.
Zelenszkij az utóbbi időben nehéz helyzetben van. Nyugaton ő testesíti meg az „Ukrajna fáradtságot”. Két év óta járja az ukrán üggyel szolidaritást vállalat fővárosokat és kér fegyvert, pénzt, támogatást, szellemi azonosulást a honvédelem ügyével. Amikor az ukrán hadsereg megállította az orosz nyomulást, amikor területeket szerzett vissza, akkor viszonylag könnyű dolga volt. Szinte fölényben volt a hezitáló nyugatiakkal. Az elmúlt fél év azonban nem hozta meg az ígért katonai sikereket, elapadt a lelkesedés és az addig sem parttalan támogatás még visszafogottabb lett. Zelenszkij, mint az ukrán ügy politikai utazója – rendíthetetlen szószólója – kimerítette kapacitásait. Külföldön és nyilván odahaza is. Az amerikaiak és a NATO-szövetségesek katonai terveket és a sikereket vártak, Zelenszkij viszont az állam nevében pénzbeli támogatást, s a hadseregnek még több, még hatásosabb csapásmérő eszközöket kért, követelt.