Tavaly októberben előrehozott parlamenti választásokat tartottak. Azóta lassan egy teljes év eltelt, kormányt azonban még nem sikerült alakítani. Legújabb fejleményként a referendumon a legerősebb politikai erőnek bizonyult Muktada al-Szadr, az agilis síita hitszónok, miután visszahívta képviselőit a parlamentből, erre szólította fel szövetségeseit is, közben pedig a Legfelsőbb Bíróságnál igyekezett kijárni, hogy oszlassák fel a törvényhozást, s írjanak ki újabb választásokat. Mindezek előtt Bagdadban síita milíciák között több tucat áldozattal járó véres utcai összecsapások zajlottak. Többen újabb polgárháborút vizionáltak, s bár a fegyveres akciók alábbhagytak, a Mahmúd Allús vezető libanoni politológus szerinti „csendes polgárháború” továbbra is zajlik.
Az új iraki választási rendszer alapján megtartott referendum tovább erősítette a több nemzetiségű és több felekezetű ország megosztottságát.
A száz éve mesterséges határok között, három egykori – kurd, szunnita és síita többségű – oszmán vilajetből létrejött Irakban Szaddám Huszein és a Baath Párt több évtizedes diktatúrája után a libanonihoz hasonló konfesszionalista, felekezeteken alapuló rendszer jött létre, ahol azonban a politikai és államigazgatási hatalommegosztást tovább bonyolítja, hogy az egyes felekezeteken belül további etnikai klán/törzsi megosztást is érvényesíteni kell. Így a kurd, síita és szunnita arab megosztottság további mozaikokra bomlik. Nem beszélve a jelentős számú etnikai és vallási kisebbségről, vagy a választási törvényben ugyancsak előírt 25 százalékos női kvótáról.
Ez az úgynevezett részesítő/muhászasza-rendszer a kisebbségi szunniták dominálta Baath-rezsim után a hatalom megosztását volt hivatva biztosítani, mára azonban világossá vált, hogy nepotizmus és korrupció melegágya lett. És a teljes politikai széttagoltságé.
A választásokon 33 párt jutott be a 329 képviselős parlamentbe, ahol a legerősebb erő Muktada al-Szadr 73 fős frakciója lett. Ő vezeti a „Haza megmentése” nevű koalíciót, amely Maszúd Barzáni Kurdisztáni Demokrata Pártjával, Muhammad al-Halbúszi parlamenti elnök Progresszív Pártjával és az ugyancsak szunnita Khamísz al-Khandzsar-féle Haladás Párttal magáénak tudhatja a képviselők több mint felét. A folyamatos alkudozások miatt azonban mindeddig nem sikerült kormányt alakítaniuk. A Haza megmentése-formáció a jelenlegi iraki politikai konstellációban az Irán-ellenes erőket reprezentálja, Teherán pedig mindent megtesz, hogy évtizedek óta növekvő befolyását biztosítsa a szomszédos országban.
A két erő közötti politikai küzdelem az utóbbi években többször is fegyveres konfliktusba torkollt. Augusztus végén a politikai patthelyzetben Szadr bejelentette visszavonulását a politikából. Bár az elmúlt években hatszor is tett ilyen lépést, híveit most sikerült alaposan felhergelnie. A polgárháborúban egykor vezető szerepet játszó Mahdi Hadserege milíciája mára jócskán meggyengült, Békebrigádok nevű fegyveres támogatói azonban benyomultak a bagdadi kormányzati és diplomáciai negyedbe. A Zöld Zónában összecsaptak az Irán-barát Népi Milíciákkal csakúgy, mint a kormányerőkkel. A harmincnál is több halottat követelő összecsapások láttán nyugati elemzők újabb polgárháborúról beszéltek.
Helyi szakértők rezignáltan a csendes polgárháború eseményei közé sorolták az incidenst. Az események felgyorsultak, Szadr éhségsztrájkot hirdetett, majd felszólította híveit a visszavonulásra. Még ezt megelőzően frakciója elhagyta a parlamentet, s most arra igyekszik rávenni szövetségeseit, hogy tegyék ugyanezt. Amennyiben a képviselők fele lemond – mondja Ali al-Tamími alkotmányjogász –, a parlament de facto nem tudja ellátni feladatát. Nem hozhat törvényeket, s nem tudja megválasztani sem a kormányfőt, sem a köztársasági elnököt. Az illetékes Legfelső Bíróság a hónap végéig adott haladékot a parlamentből kivonult politikai erők visszatérésére.
Szadr – amellett, hogy a lakosság 60 százalékát kitevő síiták hatalmának kiterjesztését jelentő arányos választási rendszer híve – egyre inkább igyekszik más hatalmi ágakban is vezető pozíciókra szert tenni. Miközben együttműködik a legnagyobb kurd politikai erővel, a Legfelső Bíróságon keresztül fenyegeti a kurdisztáni autonóm régiót, hogy felülvizsgáltatja az ottani olajjövedelmek országos elosztásának rendszerét, valamint Irak egységesítésének jelszavával belenyúlna a lassan három évtizede kvázi-függetlenséget kiépítő Kurdisztán önállóságába.
„A muhászasza-rendszer a politikai hatalom megosztásán túl egyre inkább az anyagi javak egymás közötti elosztásáról szól” – figyelmeztet Allús, aki szerint a fiatal nemzedékek egyre kevésbé tűrik az állami struktúrák működésképtelenségét.