Ami a hazánk szempontjából fontos, jelzésértékű történéseket illeti, Törökországban a helyhatósági választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a demokratikus ellenzék. Brazíliában a magyar követségen bújtatták a törvényes kormány ellen puccsot szervező korábbi elnököt, Orbán Viktor jó barátját, a szélsőjobboldali, hitlerista, korrupt J. Bolsonarót. Kiderült, hogy több magyar politikus is érintett az Oroszországból a Kreml irányításával szervezett álhírterjesztési botrányban, amelynek célja Ukrajna és a Nyugat lejáratása. A szomszédos Szlovákiában gőzerővel indult be a liberális demokrácia intézményeinek lebontása, az illiberális állam felépítése és a magyar miniszterelnök a legmagasabb állami kitüntetést vehette át Milorad Dodik szerb szeparatista háborús uszítótól, aki ugyanezt az elismerést egy évvel ezelőtt V. Putyinnak adta át.
Itthon, az elmúlt napokban megtudhattuk, hogy immár Magyarország az unió legszegényebb és legkorruptabb állama, hogy az államháztartás hiánya az egekbe szökött, immár romokban hever a tavaly nyáron elfogadott költségvetés, mind a termelékenység, mind a versenyképesség tekintetében tovább romlott a helyzetünk. Kiderült, hogy a miniszterelnök hatvanpusztai dácsáján lecserélték a pálmaházat, hogy Orbán Viktor családja tulajdonrészt követel a második legnagyobb kereskedelmi láncban, és hogy „Mészáros Lőrinc” vagyona az elmúlt évben 150 milliárd forinttal nőtt.
Viszont, bár ránk tartozna, nem tudjuk, hogy kitől és miért kapott kegyelmet a pedofil bűnözőnek falazó K. Endre, kinek a parancsára írta alá a köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter a kegyelmi kérvényt, ahogyan azt sem, hogy Tóninak, Ádámnak és Barbarának mi volt a szerepe a 35 milliárdos állami koncesszió haveri köröknek történő kijátszásában, valamint azt sem, hogy Rogán emberei a „cancel culture” jegyében kihúzták-e az őket érintő részeket a Völner-Schadl ügy nyomozati anyagából.