[jelen_img url=”/data/articles/0/05/article-0510/palinkff_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/05/article-0510/palinkff.jpg” class=”block_placeholder fcenter pull-right w-50″ author=””]
Köszönöm, hogy meghívtak együtt ünnepelni az államalapítást, a magyar állam 1020. születésnapját, és emlékezni Szent Istvánra, államalapító királyunkra.
Ezen az ünnepnapon is megpróbáljuk felidézni az eseményt, amelyet ünneplünk, és elgondolkodni a mának szóló üzenetén.
Mai fogalmainkat használva azt mondhatjuk, hogy a Kárpát-medencében egy évszázaddal korábban hazát foglaló magyarságot István király ezer évvel ezelőtt – az akkori követelmények szerinti – európai jogállammá szervezte. Az egyik legnagyobb tett ez a magyar történelemben; és nem ünnepi túlzás, amikor azt állítjuk, hogy István király ezzel megmentette a magyarságot.
Száz év alatt világossá vált, hogy a Kárpát-medencében letelepedő magyarság nem folytathatta tovább a sztyeppei törvények szerinti életmódját. Vagy alkalmazkodik a letelepedett európai népek törvényeihez és szokásaihoz, vagy felmorzsolódik a folyamatos konfliktusokban, és eltűnik, mint a többi sztyeppei nép.
Ennek a történelmi jelentőségű feladatnak a felismerése, a döntés meghozatala, a feladat megvalósítása István történelmi érdeme.
Szent István államot szervezett, amelyben a törvények uralma és nem a törzsfőnök, vagy törzsfőnökök kegye a szabadság biztosítéka. És a törvény megszegőinek büntetése sem a törzsfőnök önkénye szerint történik.
Az új magyar állam a törvények révén jogi, jogállami értelemben, a kereszténység felvételével szellemi és kulturális értelemben szuverén európai állammá vált. Az európai államok partnerévé.
Egy ilyen átalakítás szükségszerűen harccal és áldozatokkal járt. A sztyeppei léthez, a nyers erőszakon alapuló sztyeppei hagyományokhoz ragaszkodó Koppányt csak harcban lehetett legyőzni, hiszen csak az erőből értett.
István király történelmi nagyságát mutatja ugyanakkor, hogy győzelme után a morális, az erkölcsös hatalomgyakorlást helyezte előtérbe. Ez egyben hitelesítette is harcát a hatalomért. A hatalmat népe érdekében, morális elvek figyelembe vételével gyakorolta. Fiához írott intelmei már nem a hatalom megragadásának és megtartásának fortélyairól szólnak, hanem a hatalom jó és erkölcsös gyakorlásáról.
István királynak az állam létrehozását, megalapítását jelentő cselekedete és a jövőre vonatkozó intelmei sok tanulságot hordoznak. A mai ünnepen én ezek közül kettőt emelek ki: a törvények uralmát és a hatalom erkölcsös gyakorlását.
A törvényekre gyakran úgy tekintünk, mint korlátokra. Pedig a törvények a szabadság biztosítékai. Csak a törvények uralma biztosítja az egyén és a közösség szabadságát.
Még a jó törvények sem szabályozzák azonban életünk minden lényeges területét. A törvények csak az erkölccsel kiegészülve teremthetik meg a mindannyiunk által óhajtott jó életet. Ez volt az államalapító Szent István korszakos felismerése, és ez kell, hogy vezéreljen bennünket ma is: a jog uralma és a hatalom morális gyakorlása.
Mert István és Koppány harca nem ért véget, nem zárult le ezer évvel ezelőtt. A magyar történelemben sokszor és sokféleképpen megjelenik István és Koppány ellentéte.
Megjelenik a jövőbe tekintés és a múltba révedés közötti választásban.
Megjelenik a nyugat és a kelet közötti választásban.
Megjelenik a dicsőséget vizionáló gőg és konfliktuskeresés, és a realitásokat figyelembe vevő, békés, biztonságos partneri viszony közötti választásban.
Megjelenik a tudás, a kultúra és a mítoszok közötti választásban.
A magyarság mindig akkor volt sikeres és nyertes, amikor Szent István útját választotta.
Mindig választanunk kell. Ma is választanunk kell István és Koppány között.
A minden partnerünkkel való értelmetlen „harcot” választjuk-e, vagy az okos együttműködést?
A tehetség, a tudás, a teljesítmény előtérbe helyezését választjuk-e, vagy hagyjuk, hogy mindent a kiváltságos középszer tartson a kezében?
Az európai jövőt választjuk-e vagy a sztyeppei legendát?
A közös jövő építését, vagy az ország lakosságának hazugságokkal történő megosztását?
Ezek a választások fogják eldönteni Magyarország jövőjét, és azt is, hogy mindannyiunké lesz-e Magyarország, vagy ahogyan a múltban oly sokszor, csak keveseké. Ez fogja eldönteni, hogy használjuk-e az ország teljes szellemi, lelki potenciáját, vagy lefojtunk mindent, ami nem illeszkedik az uralkodni vágyók múltba révedő világképéhez. Ez fogja eldönteni, hogy sorsunkról magunk dönthetünk, vagy mások döntenek helyettünk.
Szentendre múltja és jelene kötelez, hogy a jog uralmát, a morális hatalomgyakorlást, a szabadságot, az együttműködést és a bizalmat válasszuk. Ünnepeljük így az államalapítást, és emlékezzünk így a magyar államot megalapító Szent István királyunkra!
(Elhangzott Szentendre hivatalos, augusztus 20-i ünnepségén.)