Vadászati vírusválság

Kiváltságosok és gazdagok sportja vagy aktív természetvédelem? A vadászat régóta áll viták kereszttüzében. Régen a nemesek és a földbirtokosok előjoga volt, a szocializmus évtizedeiben pedig jobbára csak megbízható emberek szűk köre kaphatott puskát, a legjobb területeket pedig a pártelit tartotta fönn magának. Ugyanakkor a ’60-as évektől megindult a szervezett külföldi bérvadászat, amely az országnak jelentős nyugati devizát, a magyar vadgazdálkodásnak pedig komoly dicsőséget hozott. A nagyterítékű, jól szervezett apróvad-vadászatok mellett a világháború pusztítása után a nagyvadállomány és szépen regenerálódott, az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállításon a gímszarvas, a dám és az őzbak világranglistáját is magyar agancs vezette. Azóta is terítékre került még Magyarországon 3-3 újabb világrekord gím- és dámbika. Többnek azóta életnagyságú szobrot is állítottak az elejtés helyén.

A rendszerváltás a vadászat-vadgazdálkodásban 1996-ban kezdődött, amikor a Parlament új vadászati törvényt alkotott, s ennek nyomán 1997-ben újraosztották a területeket. Ekkor a vadászati jogot a földtulajdonhoz kötötték – addig az államé volt –, ezért a gazdák kerültek meghatározó pozícióba. A vadászterületek száma nőtt, az átlagos területnagyság viszont csökkent. Az élő vad továbbra is állami tulajdon, ezért az állam fönntartja a jogot, hogy az ágazatot szabályozza, például meghatározza a vadászható és védett fajok körét, a vadászati idényeket és a tilalmi időket, a lelőhető vad mennyiségét.[jelen_img url=”/data/articles/0/06/article-0617/vadaszat_fortepan_bojar_sandor_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/06/article-0617/vadaszat_fortepan_bojar_sandor.jpg” class=”block_placeholder fcenter” author=””]

Ugyancsak szigorú szabályai vannak a vadásszá válásnak és a fegyvertartásnak is. Ehhez ma már nem kell különösebb protekció, el kell végezni egy tanfolyamot, le kell vizsgázni vadászati ismeretekből, fegyverkezelésből és az alapvető jogszabályokból. Sikeres vizsga esetén a jelölt vadászjegyet, majd fegyvertartási engedélyt válthat, megvásárolja a szükséges fölszerelést és mehet vadászni.

Bérvadászként bárhová befizethet, de ez nagyon nem olcsó mulatság, és csak kísérővel mehet ki a területre. Mehet baráti meghívással is, ha van olyan ismerőse, aki egy területtel rendelkező társaság tagja és rendelkezik vendéghívási lehetőséggel. Ezek a lehetőségek azonban korlátozottak. A legjobb eset, ha be tud lépni egy területes vadásztársaságba. Ez azonban nem annyira egyszerű. A társaságok egyesületek, az új tagok fölvétele korlátozott, arról a közgyűlés dönt. Ráadásul nem kevés belépési díjat is kérnek az újaktól, ami általában 500 ezer forint, de nem ritka a 2 millió forint körüli ár, a legjobb társaságoknál pedig még ennél is magasabb. Ha pedig tag lesz valaki, azzal kötelezettségeket is vállal, tagdíjat kell fizetni, társadalmi munkát kell végezni, a tagok kötelezően részt vesznek az úgynevezett vadkárelhárító vadászatokban is.

A vadásztársaságok három fő bevételi forrása a tagdíj, a bérvadászatból befolyó összeg, valamint a lelőtt vad húsának eladásából származó bevétel. A bérvadászat azt jelenti, hogy lelőhető vadmennyiség egy részét pénzért eladják. Főképp trófeás vadra, gímbikára, dámbikára, őzbakra fogadnak vendégeket, az alföldiek pedig nagy terítékű fácán, mezei nyúl, vagy vadkacsa vadászatokra.

A koronavírus-járvány és az azt kísérő korlátozások azonban a vadásztársaságokat is érzékenyen érintik. A vendégek jó része eddig külföldről érkezett, most azonban nem jöhetnek. A tavaszi korlátozások az őzbak bérvadásztatást érintették, ám ezt a vadásztársaságok áthidalták: több belföldi vendéget fogadtak, kisebb árengedményeket adtak. Szeptember 1-jétől indult a gímszarvas vadászati idénye, ez a szarvasbőgés időszaka, ami egy nagyvadas területen az aratás ideje, egyben a fő bevételi tétel. Csakhogy a kormány épp szeptember 1-től rendelt el általános beutazási tilalmat. A legtöbb vendég eddig Németországból, Ausztriából, Spanyolországból érkezett, ők azonban most nem léphetnek be az országba. Egy nagyobb agancsú őzbak ára 1-2 ezer euró. Egy hasonló kategóriájú gímbikáért viszont eddig sokkal többet elkértek, akár 5-10 ezer eurót is, a határ pedig a csillagos ég. Ezt bizony kevés magyar Nimród engedheti meg magának.

A vadgazdálkodók kiadásai elég stabilak. Fizetniük kell a terület bérleti díját, a hivatásos vadászok bérét és járulékait, valamint a vadkárt. Ami azt jelenti, hogy a területen élő állatok, főképp a gímszarvas és a vaddisznó, megdézsmálja a kukoricát, a búzát, a napraforgót, kitúrja a makkvetést, lerágja az elültetett facsemetéket. A vadkár ott a legnagyobb, ahol sok szarvas és vaddisznó él. Ennek egyik fő fedezete eddig a szarvasbikák bérvadászata volt, de most épp ez a forrás apad el hirtelen.

Akiknek van tartalékuk, azok bizakodnak a jövőben és kiürítik a kasszát. Ahol nincs tőke, ott nagy a baj. A másik lehetőség, hogy jelentős akciókat hirdetnek. Egy Veszprém megyei társaság például a félárnál kevesebbért hirdette meg bikáinak kilövési díját a tagság körében – a keret egy nap alatt elfogyott. Ha sikerül is meglőni ezeket a bikákat, a bevétel jelentősen alacsonyabb lesz. Ha nem javul jelentősen a járványhelyzet, válságot okozhat október 1-től a dámbikák bérvadásztatása vagy a téli vaddisznóhajtások. Márpedig a lelőhető vad számát a hatóság határozza meg, és a tervet teljesíteni kell. Amennyi benne van, nemcsak lehet, de le is kell lőni.

Más helyzetben vannak az állami erdőgazdaságok, amelyek az ország legjelentősebb erdőterületein vadgazdálkodnak is. Ezek részvénytársaságok, de fő bevételük a fából származik. A vadgazdálkodás csak 5-6 százalékot jelent a költségvetésben, ezért könnyebben lemondnak a bérvadászati bevételekről. Náluk nincs tagság, a vadmennyiség 80-90 százalékát fizető vendégek lövik, a többit a szakszemélyzet, de csak a kicsiny agancsúakat vagy a nőivarúakat, amelyekre nincs igazán fizetőképes kereslet.

– A kapitális, 12 kilós vagy még nehezebb agancsú bikákra, amelyek leginkább Zala, Somogy, Baranya, Vas és Tolna megyében fordulnak elő, korlátlan az igény – mondja Hopp Tamás nyugalmazott erdészetigazgató, a Zalai Gímszarvasért Alapítvány elnöke. Szerinte nagy hiba lenne most akciós áron elkótyavetyélni őket, hiszen jövőre is hasonlóan nagy agancs várható tőlük.

Az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) – amelynek minden magyar vadász kötelezően tagja – érzékelte a problémát, és azt kezdeményezte a kormánynál, hogy a külföldi bérvadászok különleges engedéllyel mégis beléphessenek az országba. Azzal érvelnek, hogy kis létszámban, 2-3 fős csoportokban érkeznek vidéki célpontokra, a vadászterületen is csak igen kevés emberrel találkoznak, és tevékenységüket a szabadban művelik. Az OMVK ki is dolgozott egy különleges eljárásrendet, amelyet a kormány elé terjesztett, de ez egyelőre nem nyilvános. Jámbor László, az OMVK elnöke ebben az ügyben nem, is akart nyilatkozni lapunknak. Egy vadászati rendezvényen azonban elmondta: az OMVK állítja ki a külföldieknek a vadászati engedélyeket, és az első félévben csak a tavalyi engedélymennyiség 10 százalékát adták ki. Az előző években egyébként 25-30 ezer engedélyt váltottak a külhoni puskások.[jelen_img url=”/data/articles/0/06/article-0617/vadaszat_fortepan_magyar_rendor_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/06/article-0617/vadaszat_fortepan_magyar_rendor.jpg” class=”block_placeholder fcenter selected” author=””]

A közösségi portálokon mindenesetre már megjelentek az első elejtett szarvasbikák képei, egyiküket egy szlovák vendég lőtte a Baranya megyei Sellyén. A visegrádi országokból ugyanis egyelőre bejöhetnek azok a vadászok, akiknek már lefoglalt szállásuk van. Igaz, a vadászok most erős lobbihelyzetben vannak. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a jövőre megrendezendő Budapesti Vadászati Világkiállítás kormánybiztosa pedig Kovács Zoltán államtitkár. Ő egyébként idén a legnagyobb hagyományú vadászújság, a Nimród főszerkesztője is lett. A kormánypártok több vezető politikusa is hódol a vadászat szenvedélyének.

S hogy mekkora ez az erő, az abból is látszik, hogy a szeptember 4-diki kormányülés már enyhített is a beutazási rendeleten, üzleti céllal be lehet lépni az országba, vagyis: jöhetnek a külföldi bérvadászok is. Ráadásul az új szabály már másnap, 5-dikén hatályba is lépett.

Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa szerint fokozhatja a problémát, ha a koronavírus-megbetegedések növekvő száma miatt több európai ország is veszélyes, „piros” államnak minősíti Magyarországot. Most főleg a nagyvadas vadásztársaságok vannak súlyos helyzetben, de ősszel-télen az apróvadasok is hasonló nehézségekkel nézhetnek szembe, ha egyáltalán nem vagy csak nyomott áron tudják eladni nagy terítékű fácán- és nyúlvadászataikat. Földvári szerint a bevételek csökkenése miatt sok társaság kényszerülhet tagdíjemelésre, netán új tagok felvételére. Ennek következménye az lehet, hogy a kevésbé tehetős vadásztársasági tagok, azok, akik érvek-évtizedek óta alacsony (esetenként irreálisan kevés) tagdíjat fizettek, kiszorulnak a társaságokból, amennyiben nem akarnak – vagy nem tudnak – többet áldozni az egyesületi tagságra. Vagyis: csak a vagyonosok maradnak birtokon belül.

– Az idei évet még valahogy átvészelik a társaságok, de jövőre valóban nagy bajba kerülhetnek – véli Vöröskői József, aki Veszprém megyében vadászatszervező irodát működtet. Neki is sok német és osztrák vendége mondta le az útját. Egy részük Csehországban és Szlovákiában vigasztalódott, ahová szigorú szabályok szerint, de azért be lehetett utazni. Vöröskői József szerint az idei jelentős árengedmények miatt, ha elmúlik a vírusválság, nehéz lesz újra teljes árat kérni a vadászatokért. Mindenki ragaszkodik majd a kedvezményeihez. Szerinte a legnagyobb probléma ebben az ágazatban is a bizonytalanság, az, hogy mi lesz jövőre?

Ráadásul a vadászokat nem csak a koronavírus-válság sújtja, hanem két további járvány is. Tavasszal több megyében is megjelent a madárinfluenza, amelynek visszaszorítása érdekében sok baromfitelepet kellett fölszámolni, és zárlatokat rendeltek el. A vadgazdálkodók sok helyen fácánok, vadkacsák és foglyok zárt téri nevelésével igyekeznek dúsítani a vadon élő állományt és bővíteni a vadászati lehetőségeket. Ezeket a madarakat azonban az influenza miatt a legutóbbi időkig a NÉBIH nem engedte kiengedni a vadászterületekre. Következésképp vendégvadászokat se hívhattak rájuk.

Ugyancsak komoly probléma a keletről terjedő afrikai sertéspestis (ASP) – ez a disznók halálos betegsége. Meg is tizedeli alaposan a vaddisznóállományt, de mivel a házi disznót is megbetegíti, nagy kockázatot jelent az állattartók és a húsipar számára egyaránt. Noha emberre nem veszélyes, több disznótartó-telepen ölték már le és ásták el a teljes állományt. A hivatal a vaddisznók körében is jelentős állománycsökkentést rendelt el, de voltak olyan nagyterítékű vadászatok, ahol az összes hús egyből a föld alá ment. Ezt az állománycsökkentést egyelőre az állam támogatja, kártalanítást fizet érte a vadgazdáknak is.

Sokan gondolják úgy, hogy a magyar vaddisznóállomány túlszaporodott: főleg a laikusok ennek tulajdonítják, hogy a disznók egyre többször járnak be lakott területekre például a városok erdőkkel határos portáira, vagy a Balaton partján a kertekbe és a nyaralókba, nem kevés bosszúságot és kárt okozva, nem beszélve arról, hogy sokan félnek is tőlük. Ebben persze lehet szerepe a népes állománynak, ám az is igaz lehet, hogy sok az elhagyatott, elgazosodott porta, valamit az eldobált élelem, hulladék, ami a disznók számára csalogató. Nem mellékesen, a vaddisznó rendkívül intelligens állat, kitűnő az alkalmazkodó készsége és hamar rájött, hogy belterületen nem lőnek rájuk. Egyedi esetekben – például Miskolc bizonyos részein – adtak ki ugyan lelövési engedélyeket, de ez nem mindenhol valósítható meg biztonságosan. Jobb megoldás lehet az élve befogás, az erősebb kerítések fölhúzása, valamint az, hogy a lakók ne dobjanak ki olyan ételmaradékot, zöld hulladékot, amely a disznóknak táplálékot jelent. Ez olyan probléma, amelynek megoldásához az érintett ingatlan-tulajdonosok, az önkormányzat, a hatóság és az illetékes vadásztársaság együttműködésére van szükség.