Az első fordulóból a két legtöbb szavazatot kapó jelölt jut tovább, a köztársasági elnök személyéről a végső döntést pedig április 24-én hozzák meg a franciák. A felmérések átlaga (Politico – Poll of Polls) azt mutatja, hogy a hivatalban lévő köztársasági elnök, Emmanuel Macron jelentős fölénnyel megnyeri az első fordulót, és jó eséllyel a másodikat is, méghozzá függetlenül attól, hogy ott ki lesz az ellenfele.
Utóbbi azonban talán még tekinthető nyitott kérdésnek: a felmérések szerint az ellenfél lehet a radikális jobboldali Marine Le Pen (Nemzeti Tömörülés, RN), vagy kisebb eséllyel a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon (Lázadó Franciaország, LFI). Mélenchon második fordulós szereplése azért nyitott kérdés, mert a jóléti tematika középpontba állítása révén mind a két radikális jelölt támogatottsága nőtt a kampány utolsó heteiben, és Mélenchon fejlődött látványosabban. A baloldali jelölt kiesése és Marine Le Pen bejutása mellett szól azonban, hogy a radikális politikusok támogatottsága közötti különbség nem szűkül.
Ugyanakkor sokan érvelnek azzal, hogy Mélenchon a hasznos, vagyis a leginkább esélyes baloldali jelölt, azaz a baloldaliaknak rá érdemes szavazniuk akkor is, ha szívük szerint mást támogatnának. Ez a Jean-Marie Le Pen 2002-es váratlan sikere nyomán kialakult gondolkodásmód és kampányérv egyfajta bizonytalansági faktor az elemző számára. Ráadásul mindkét radikális jelöltre igaz, hogy szép számmal lehetnek olyan szavazóik, például munkások, munkanélküliek, fiatalok, akiket könnyebb demobilizálni és nehezebb mobilizálni. Egyszóval: az április 10-i esti meglepetés esélye kicsi ugyan, de nem nulla. Azaz a meglepetés sem lenne igazi meglepetés.
Présidente Le Pen?
A most ismert mérések szerint tehát a második fordulóra nem várható körömrágós izgalom. Macron még „legveszélyesebb ellenfelével”, Marine Le Pennel szemben is átlagosan több, mint 10 ponttal, tehát viszonylag biztonságos előnnyel vezet. Természetesen a Macron-csapat azzal próbál mobilizálni, hogy még semmi nem dőlt el. Joggal tarthatnak attól, hogy ilyen előny mellett elkényelmesedhetnek a választóik.
Márpedig ez a hatás akár elnököt is csinálhat Le Penből, ha ő az ellenfél: egyre kevésbé lehet ugyanis arra számítani, hogy a baloldal átszavaz Macronra. Az elmúlt években folyamatosan mérséklődő, újabban européer ruhákat hordó Le Pen már nem eléggé ijesztő, az újonc Eric Zemmour sokkal ijesztőbb a köztársaságért aggódóknak. Mivel pedig Macron inkább jobb felé dőlve kormányzott 2017 és 2022 között, a baloldal szavazóinak egy része semmiféle lelkesedést nem érezhet a – balról nézve – jobboldalak közötti választás iránt.
Egy mérés nem mérés, de figyelemre méltó, hogy az Elabe közvélemény-kutató a napokban már publikált egy 47,5 – 52,5-ös állást Le Pen és Macron között a második fordulóra, ami sokkal szűkebb csatát sugall, mint a mérések átlaga. Egy macroni kampányhiba, egy április 20-án az alacsony elvárások miatt váratlanul jól vitázó Le Pen, és a második fordulós meglepetés sem nulla százalékos valószínűségű. Apropó: mind Mélenchon, mind Le Pen esetében felmerül, hogy ez lehet az utolsó elnökválasztásuk. Nem feltétlenül kell hinni nekik: nagyon jó szereplés mindkét politikus számára legitimációs érv lehet arra, hogy még a csatatéren maradjanak egy kicsit.