Miután az orosz hadsereg tavaly megakadályozta a fekete-tengeri kikötők használatát, a közel-keleti és afrikai országok számára kulcsfontosságú ukrán gabonát szárazföldi úton kezdték el szállítani. Az Európai Unió, szolidaritási alapon, megnyitotta határait az Ukrajnából érkező gabona és egyéb termények előtt, hogy ezzel is segítsék az ukrán gazdaságot. A gabonának, főleg búzának és kukoricának, Európából Lengyelországon, Románián, Szlovákián és Magyarországon, „speciális szolidaritási folyosókon” keresztül kellene eljutnia a közel-keleti és afrikai államokba. Az EU tavaly júniusban egy évre eltörölte az Ukrajnából a tagországokba érkező összes mezőgazdasági és élelmiszertermék vámját is. Csakhogy a termények egy része elakadt Közép-Európában, amelyet a később megszülető propaganda-szlogen szerint „elöntött az ukrán gabona”.
Timofij Milovanov, Ukrajna 2019 és 2020 közötti gazdasági minisztere idén februárban kocsival ment Lengyelországba, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a lengyel-ukrán határon több mint húsz kilométeres kamionsor alakult ki. A kamionok átlagos várakozási ideje 4-5 nap volt. Kiderült, hogy Lengyelország az áprilisi importtilalom előtt hónapokkal, idén év elejétől fokozatosan szigorított a behozatal korlátain. A kamionok azért torlódtak fel, mert nem volt elegendő személyzet a határon a szigorító intézkedések végrehajtásához. Igaz, Lengyelországban a Lengyel Parasztpárt (PSL) már tavaly nyáron követelte a kormánytól, hogy szabályozza az ukrán gabona kereskedelmét. Elképzelhető, hogy a kormánypártot az ukrán termelők nyilatkozatai nyugtatták meg, talán túlságosan is.
A legnagyobb ukrán piaci szereplők nem akarták destabilizálni a lengyel piacot, ezért ígéretükhöz híven a gabona tovább haladt a balti kikötőkbe és Hamburgba, onnan pedig Afrikába és a Közel-Keletre. Az olcsó gabonát kereső lengyel gazdák és kereskedők meglátták a lehetőséget. A válság egy részét az okozta, hogy a „technikai”, vagyis fogyasztásra alkalmatlan gabonát élelmiszer-gabonaként adták el a lisztgyártó cégeknek. Az ukrán Lviv régióval határos lublini vajdaságban végzett ellenőrzések azt mutatták, hogy minden második egység ukrán „technikai gabonát” átcímkézték. A határon nem ellenőrzött gabona így Lengyelországban átváltozott takarmányozásra szántból emberi fogyasztásra szánt „lengyel gabonává”. Volt kínálat, volt kereslet, és így a főként közúton behozott és a határon kirakott gabona elkezdte megtölteni a lengyel gabonaraktárakat.
A Parasztpárt már 2022 júliusában a mezőgazdaság védelméről szóló törvény bevezetését követelte. A javaslat szerint a tranzitot bejelentő fuvarozóknak kötelező 24 órás kauciót rendelt volna el. A letétet akkor kapták volna vissza, amikor az áru elhagyta Lengyelországot. De a kormánypárt figyelmen kívül hagyta a problémát, és egy évvel a háború kitörése után, még az alapjait sem teremtette meg a rendszernek, amely megkönnyíthetné a határ átlépését.
Az ukrán gabonaimport hirtelen növekedése idén év elején vált nyilvánvalóvá. A probléma elsősorban azokban az uniós országokban keletkezett, amelyek Ukrajnával határosak. Lengyelországon kívül a legtöbb ukrán gabona Szlovákiában és Magyarországon halmozódott fel. Korábban ezen országok nem importáltak gabonát, mivel önellátóak vagy maguk is exportálnak. Ráadásul ezekben az országokban nincs elegendő hely az import gabona hosszú távú tárolására. Romániában és Bulgáriában a gazdákat a gabonán kívül az ukrán olajos magvak, például a napraforgó növekvő importja is aggasztja.
Az olcsó gabona megjelenése a helyi piacokon szorult helyzetbe hozta a gazdákat, mivel a megemelkedett költségek miatt drágán előállított gabonájuk nem tud versenyezni a most megjelent ukrán termékekkel. Ezt a társadalmi feszültséget használják fel a térség populista, autoriter-hajlamú és az EU ellen hazai pályán gyakran uszító politikusok. Csehországban a szélsőjobboldali SPD és a dezinformációs színtér, Szlovákiában a populista baloldali ellenzék és a szélsőjobb, Magyarországon az orbáni rezsim propagandája, Lengyelországban pedig a szélsőjobb Konföderáció terjeszti az „eláraszt minket az olcsó ukrán gabona” általános toposzát. Miközben a lengyel, a román és a szlovák kormányok azért vették figyelembe a helyi gazdák megkérdőjelezhető állításait, mert idén és jövőre nagy tétre menő országgyűlési választásokat tartanak, addig az egyeduralomra szert tett, oroszbarát magyar politikai vezetés az elmúlt évben megbukott visegrádi csoport valamiféle újjáélesztése és az állandó Brüsszel-ellenes harc jegyében lépett.
„Újra van ereje Közép-Európának”, írta például a Vasarnap.hu április végén. A kormánypárti publicista szerint a gabona-ügyben „kiállás” történt, amelyet a „közös múltból fakadó észjárás” alapozott meg, mivel szerinte „Nyugat-Európa nem érti” a közép-európai régiót. A szerző csak „közös élménynek” gondolja a gabonaválságot, amely elvezethet szerinte oda, hogy „Közép-Európa végleg megérkezzen a brüsszeli folyosókra”. Megemlíti még, hogy az EU gazdasági és politikai súlya áttevődhet Nyugatról Keletre, de azt már elfelejti hozzátenni, hogy mindez az orosz-ukrán háború miatt történik, amelyben az orbáni propaganda is Moszkva oldalán áll szövetségeseivel és Ukrajnával szemben, s Magyarország az esetleges hatalmi eltolódásból nem érez majd sokat, mivel nem játszik egy csapatban a többiekkel.
A lengyel, a román és a szlovák kormány Ukrajna honvédő háborújának bőkezű és aktív támogatója, és ugyanez elmondható a lengyel, a román és a szlovák gazdák jó részéről is. Ellenben a magyar kormány háború idején megfigyelt politikai vonalvezetésének fontos jellemzője, hogy a magyar nemzetbiztonsági érdekekkel szemben Moszkva geopolitikai érdekei szerint cselekszik. A gabonaválság során kialakult érdekazonosság Oroszországgal a lengyel, a román és a szlovák kormányt inkább kínosan érinti, míg Magyarországon, különösen a belföldi kormányzati propagandában kifejezetten felhasználják az „olcsó ukrán gabona” toposzát az Orbán-kormány különutasságának igazolására.