Február végén, március elején kínai hadihajók Ausztrália partjai mentén hajózva – egy ponton Sidney városát 350 kilométerre megközelítve – jutottak ki a Tasmán-tengerre, ahol Új-Zéland partjainak közelében tartottak éleslőszeres hadgyakorlatot. Az esemény felzaklatta az ausztrál és az új-zélandi közvéleményt, mert bár arra korábban is volt példa, hogy a vizeiken feltűnt a kínai haditengerészet (annak sem örültek), de ilyen típusú, bejelentés nélküli lőgyakorlatra eddig nem került még sor. Annyiban azonban nem váratlan ez a fejlemény, hogy Kína már korábban kinyilvánította, hogy fokozni kívánja jelenlétét a világtengeren, és bár a haditengerészeti kapacitása egyelőre mesze elmarad az amerikaiakétól, az ambíciójuk ennek a folyamatos fejlesztése.
Az Európából a világ legtávolabbi csücskének látszó, éppen ezért akár magától értetődően védettnek tűnő Ausztrália és Új-Zéland aggodalmainak másik oka Kína világhatalmi törekvése mellett az Egyesült Államok jövendőbeli magatartása. A hírforrások alapján a világnak azon a részén is látták a fehér házi Trump-Zelenszkij-vitát, aminek kapcsán felteszik a saját magukra vonatkozó kérdéseket, vagyis hogy Amerika adott esetben megvédené-e a csendes-óceáni szövetségeseit. Habár a mostani kínai műveletek az ukrán elnök botrányba fulladó washingtoni útja előtt indultak, Trump magatartása minden bizonnyal bátorítani fogja Kínát arra, hogy tovább próbálgassa, meddig tolhatja ki érdekszférája határait. Ebből a szempontból nem túl biztató, hogy az amerikai elnök egyik sajtótájékoztatóján kiderült, nem is tudja, hogy mi az AUKUS – az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália haditengeralattjáró-együttműködése –, ami pedig az elmúlt évek legfontosabb angolszász országok közötti védelmi kezdeményezése. Ausztrál kormányilletékesek mégis abban bíznak, hogy ha más nem is, az AUKUS keretében az Egyesült Államoktól Ausztrália számára megrendelt nukleáris meghajtású tengeralattjárók olyan gyakorlati, értsd, üzleti elkötelezettséget jelentenek, ami még Trumpot is benne tarthatja a szövetségben.
Bár még nem tűzték ki az aláírás napját, a Fülöp-szigetek és Kanada sikeresen befejezettnek nyilvánították tárgyalásaikat egy új védelmi paktumról, amelynek égisze alatt a két ország haditengerészete egyebek mellett közös hadgyakorlatokat tart a jövőben. Új-Zélanddal nemrég fejeződtek be hasonló tárgyalások, Japánnal már korábban megkötött egy ilyen szerződést a manilai kormány és folyamatban van egy hasonló egyezmény létrehozása Franciaországgal. Mindemellett a Fülöp-szigetek jó ideje rendelkezik katonai együttműködési szerződéssel Ausztráliával, valamint az Egyesült Államok egyik legfontosabb térségbeli szövetségese évtizedek óta.
Mindennek a hátterében ugyancsak a kínai befolyásszerzési törekvések állnak, amelyek különösen ambiciózusak a Dél-kínai-tengeren, ezt ugyanis a pekingi kormány kínai beltengernek tekinti, amit minden más ország vitat, amely dél-kínai-tengeri kijárattal rendelkezik. A területi viták többször teremtettek veszélyes helyzeteket, így például februárban az egyik vitatott hovatartozású tengeri atoll fölött veszélyes mértékben közelített meg egy kínai katonai repülőgép egy fülöp-szigeteki légieszközt, és ez az eset nem is számít egyedülállónak. Az Ukrajnával kapcsolatos történéseket ebben a térségben is figyelik, és bár a japán miniszterelnök – aki már tett látogatást Trumpnál újbóli hivatalba lépése óta – az elmúlt napokban nem volt hajlandó állást foglalni az Ovális irodában lezajló események kapcsán, azt már korábban kijelentette, hogy egy újabb Ukrajna valahol Kelet-Ázsiában következhet be, amivel nyilvánvalóan a kínai fenyegetésre célzott.
A fülöp-szigeteki védelmi miniszter több megszólalásában is az amerikai szövetség fontosságát hangsúlyozta, de az ország elsősorban abban bízhat, hogy a Dél-kínai-tenger kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal a világkereskedelemben, így minden itt bekövetkező fennakadás azzal fenyeget, hogy megszakadnak az ellátási és szállítási láncok a globális gazdaságban, ez pedig még a hiper-tranzakcionalista Trump-adminisztrációnak sem lehet az érdeke.
Fotó: Wikipédia