A párhuzamos parlament nyilvános vitáiban részt vesznek az ellenzéki pártok politikusai is, de nem a pártemberek unalmas hivatalos nyilatkozataival – „a DK-nak erről az a véleménye” monoton ismételgetésével, vagy a már sokszor elpukkantott szlogenekkel –, hanem a szakmai vitákra reagáló, rövid, tömör és erőteljes szakmai érvekkel alátámasztott programbeszédükkel.
A helyzet sajnos igen egyszerű, az ellenzéki értelmiségnek nemcsak a közpolitikai felkészültsége, hanem jelenleg a társadalmi hitelképessége is sokkal nagyobb, mint az ellenzéki pártoké, mivel a pártok nagyméltóztattak elhanyagolni a közpolitikai kérdések szakmai feldolgozását, különösen annak uniós dimenzióját. Ezért, ha a párhuzamos parlament ülésein a pártok dominálnak, akkor a szakértők nem vállalják el a szerepet, mert a pártos közhelyek rongálnák a szakmai hitelüket, és a tisztelt publikum se figyelne az újabb fals mantrázásra. Az új politikai közterek kiterjeszthetők, strukturált párbeszédként különböző szinteken megszervezhetők, mert ezek a körök mozgósítanak, vizsgáztatnak és dinamizmust visznek a politikai életbe a már megszokott pangás és unalom helyett.
A júniusi választásokig ezek az új politikai közterek már kipróbálhatók lennének, mondjuk a növekvő államadósság vagy a csökkenő egyetemi autonómia ügyében, 2026-ig pedig a rendszer teljesen üzembe helyezhető. Bizonyos személycserékkel addig is az ellenzéki pártokban új, az eddigieknél alkalmasabb, az embereket megszólítani képes politikai szereplők is beléphetnének a köztérbe. A tisztázó viták uniós dimenziója is könnyen kiterjeszthető, hiszen az EU szakértői apparátusa is szívesen részt vesz meghívottként egy-egy ilyen vitaeseményen, amelyen az Unió álláspontja markánsan megjelenik a hamis fideszes narratívával szemben, mint például a putyini háború békének hazudott elfogadása. A közéletben és a széles nyilvánosságban így az ellenzék az aktuális kérdések vitájában és a stratégia megfogalmazásában markánsan megjelenhetne a szűkös és eltorzított parlamenti terep helyett.
Ahogy az eddigi választási kampány bemutatta, a jelenlegi pártvezetők monoton duruzsolása, százszor elhangzott egyenmondatai nem alkalmasak a közvélemény formálására, mivel olyan élénk szakpolitikai vitára van növekvő igény, ami egyben vizsgáztatja a politikust, feltárja az egyéniségét, saját korábbi törekvéseit egy erőteljesen önkritikus felvezetésben, hiszen a korábbi kudarcaikról már mindenki tud. Már régóta nyilvánvaló, hogy Gyurcsány minden médiaszereplése markánsan csökkenti a DK támogatottságát, ahogy némileg hasonlóképpen Komjáthi szereplése az MSZP támogatottságát, és sajnos elég hosszú ez a sor. De amíg a kormányzati médiagépezet azt tudja harsogni, hogy Orbánnal szemben Gyurcsány az ellenzéki perspektíva, addig Orbán az omladozó birodalmában is nyugodtan nézhet akár a következő választások elé.