Elvis Presley élettörténetét már sokan feldolgozták, dokumentumfilmek mellett játékfilmes formában is (többek között ilyen John Carpenter 1979-es munkája, a főszerepben Kurt Russellel). Luhrmann változata sajátos látásmódjával és elbeszélői szemszögével hozzátesz ezeknek az alkotásoknak a sorához. A mai világ szűrőjén keresztül értelmezi a rock and roll királyának felemelkedését és bukását, azt az 50-es, 60-as és 70-es évek Amerikájának társadalmi-politikai viszonyai közé ágyazva.
Tom Parker ezredesnek (az elmaszkírozott Tom Hanks), Elvis hírhedt menedzserének elbeszéléséből ismerjük meg a fiatalon elhunyt sztár sikertörténetét, majd tragédiáját, amelyben az idősödő férfinak is nagy szerepe volt.
Luhrmann filmjeiben gyakran használ narrátort. Ahogyan Tobey Maguire A nagy Gatsby-ben, úgy Tom Hanks karaktere habitusával és akcentusával is kissé modoros. Nézőpontja azonban abból a szempontból mindenképpen érdekes, hogy a film antagonistájaként válik elbeszélővé.
A film körülbelül két évtizedet ölel fel, de a sztár életének legfontosabb pontjait is beemeli gyerekkorától kezdve, egészen az 1977-ben bekövetkezett haláláig. Elvis az orrunk előtt válik ikonná, a zene iránti elkötelezettségének, szenvedélyének és tehetségének gyökereit az alkotók a korai évekig vezetik vissza. Jelenetpárok, flashbackek formájában megjelenő kiskori emlékeiből építik fel őt.
Korai éveinek bemutatása más filmekben is fontos helyet kapott, Luhrmann azonban, ha nem is időzik el sokat ezen az időszakon, de különösen érzékletesen kapcsolja össze a jelent és a múltat, a férfiban dolgozó érzéseket és tapasztalatokat. Ez adja például az erejét annak a jelenetnek is, amelynek során az első színpadra lépése előtt, családja körében, lámpalázasan látjuk őt.
A rendező nem ás igazán mélyre a személyes sztoriban, de hangsúlyossá teszi a feldolgozott időszak társadalmi-politikai dimenzióit, szinte megszemélyesítve azokat. A szegény környezetből kitörő, egy fekete közösséggel együtt nevelkedett hősét pedig ebben a kontextusban mutatja be. A film az akkori pezsgő zenei élet egy részét is kontextusba helyezi, beleértve Elvis barátságát B. B. Kinggel, illetve többek között olyan zenészóriások beemelésével, mint Little Richard vagy Big Mama Thornton.