A 2019-es török önkormányzati választásokon az ellenzék példát mutatóan fogott össze. A szekuláris Köztársasági Néppárt (CHP) és a jobbközép Jó Párt (IYIP) szövetségre lépve minden tartományban a lehető legesélyesebb politikusait indította, a kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) pedig ezen összefogást támogatva az ország nyugati részén nem állított saját jelölteket, hogy a helyi kurd lakosság a közös ellenzéki jelölteket támogassa. Ennek a stratégiának köszönhetően nyert az ellenzék Isztambulban, Ankarában és még fél tucat olyan nagyvárosban, amely korábban kormánypárti vezetésű volt.
Az idén májusban tartott választásokra ugyanezen stratégiával vágtak neki. Összesen hat párt fogott össze, hogy egy közös jelöltet indítsanak Recep Tayyip Erdoğan ellen. Ez viszont nem volt olyan egyszerű feladat, mint polgármester-jelöltet találni. Isztambul főpolgármestere, Ekrem İmamoğlu és Ankara főpolgármestere, Mansur Yavaş, mindketten nagy népszerűségnek örvendő politikusok. İmamoğlu saját szekuláris támogatói mellett mind az Erdoğantól eltávolodott nacionalisták, mind a kurdok támogatását élvezi, sokan őt tartották a legideálisabb jelöltnek, a füstös hátsó szobákban azonban más döntés született, a közös jelölt pedig Kemal Kılıçdaroğlu, a CHP akkori pártelnöke lett. Kılıçdaroğlu saját pártján belül sem volt soha túl népszerű politikus, jelöltsége pedig kifejezetten nagy vitákat váltott ki az ellenzéken belül.