Nemrég Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a Bakonyban követett (ahogy ő mondja, üldözött) egy indiai vendégmunkásokat szállító (ahogy ő mondja, vendégmunkásokkal teletömött) buszt egészen a szálláshelyükig, a Nagy-Magyarország Parkig, ahol beszélgetett is kettőjükkel. Az erről készült videót több online felületen is megosztotta. A Toroczkai által előállított kommunikációs helyzet méltatlan volt.
Ha kulcsfogalmakat kellene idézni a közel húszperces videóból, akkor ezek a következők lennének: akció, üldözzük, nyomozunk, indiai migránsmunkás, követés, védekezés, lakosságcsere.
A diskurzuselemzésnek megvannak a maga szabályai, mert a nyelvészet vizsgálja a beszélői szándékokat, a hallgató és a beszélő dinamikáját, a téma változásait, azt, hogy mi az, ami befolyásolja az adott párbeszédet, hol történik az adott beszélgetés (milyen kommunikációs színtéren).
Beszélői szándéka ugyanis mindenkinek van. Már egész kicsi, óvodás kortól elkezdi az ember bemérni, hogy annak, akivel beszélget, mik lehetnek a beszélői szándékai, a céljai, egyáltalán, mit akarhat tőle a másik, mit akar neki valójában mondani. Ezt cél- és szándéktulajdonítási képességnek hívják. Ez a képessége minden embernek meg lehet, mindegy, hogy milyen nyelven beszél. A beszélői szándékokra következtetni lehet a hangsúlyokból, a szavakból, a gesztusokból, amiket a másik használ. Mindenféle iskolai végzettség nélkül is működik ez a képessége az embernek. Csak kell egy olyan helyzet, amelyben tisztán látunk beszélőként, amelyben egyenlő kommunikációs partnerként veszünk részt.