Az USA alkotmánya régi, patinás jogi szöveg, több mint kétszázharminc éve lépett hatályba. Az időtállósága azonban – hasonlóan például a vallások szent szövegeihez – évszázadok múltán csak igen kreatív interpretációval igazolható. Ez az alkotmány véste kőbe a Brit Birodalomtól független államok föderatív szövetségét, s fektette le az alapvető állampolgári jogokat. De ugyanezen alkotmány égisze alatt nemcsak a modern jogállam, de bő hetven évig a rabszolgatartás, majd újabb egy évszázadig a szegregáció is törvényesen tudott működni.
Egy Amerika méretű országban természetes, hogy bizonyos közéleti kérdésekben egyes államok véleménye élesen eltér az ország közvéleményétől, ilyenkor heves jogi és politikai viták alakulnak ki a legmegosztóbb témák kapcsán. Az adott ügyekben domináns többség országosan igyekszik akaratát szövetségi törvények formájában kodifikálni, míg a kisebbség az államok jogaira hivatkozva próbálja elszabotálni azokat. A hatásköri és alkotmányossági vitákat a bírósági létra legmagasabb fokán a Legfelsőbb Bíróság dönti el. Kivétel ez alól az amerikai demokrácia legdrasztikusabb szakítópróbája, a polgárháború, mely a bíróság helyett fegyverekkel döntött a rabszolgaság kérdéséről.
Napjainkban ez a téma szerencsére már nem aktuális, még ha a színesbőrű amerikaiak tényleges egyenjogúsítására a múlt század hatvanas éveiig kellett is várni. A világ azonban sokat változott a 18. század óta. A tartósan megosztó kérdések köre is sokat változott. Ezek a teljesség igénye nélkül: az abortusz, a halálbüntetés, a fegyverviseléshez való jog, az államilag elismert házasság fogalmának kibővítése, a nagyvállalatok jogi státuszának keretei. Az abortuszról, nem meglepő módon, expressis verbis nincsen szó az alkotmányban, szövetségi törvényekkel pedig csak bizonyos aspektusait szabályozzák. Jogi viták tömege zúdul a bíróságokra ezekben a témákban, és kiforrott, szövetségi szintű törvények híján az alkotmány passzusainak és korábbi precedensek absztrakt értelmezésével hoznak ítéletet – sokak elégedetlenségére.