„Naplopójárás” – fitymálta Ion Iliescu akkori román elnök azokat, akik 1990. április 22. és 1990. június 15. között tüntettek a bukaresti Egyetem téren, mert elégedetlenek voltak a forradalom utáni politikai fejleményekkel. A tüntetéseknek a bányászjárás néven közismert borzalmas jelenség vetett véget, a manipulált bányászok feltódultak a fővárosba, és a „szemüvegeseket” igazoltatták és verték.
A szótár ellenünk fordul. Mostanában azt látom a Facebookon, hogy „iskolakerülőnek”, „semmittevőnek” és más ilyennek neveznek mindenkit, aki nem azt mondja, amit az illető hallani szeretne, vagy nem azt teszi, ami az illető szerint helyes. Greta Thunberg éppúgy iskolakerülő, mint az SZFE hallgatói, akik szembeszállnak egyetemük bedózerolásával. Nem tudom, vajon Gavroche-ról mi a véleménye a kedves hozzászólóknak, és azt sem, lehet-e annak, aki a centrum ellen lázad, máshol lenni, mint a perifériában.
Azt sem értem, ugyan hogyan ápolja 1848 vagy 1956 emlékét az, aki így aposztrofálja a diákokat. Hüledezve néztem már azokat a mémeket is, melyek a mostani nemzedék katonavégzetlenségén gúnyolódtak. 1989-ben a tömeg lőtt, vagy belé lőttek? Nagyon egyszerűnek kell lenni, hogy mindig csak egyfelől lásd a világot.
Értetlenkedve hallgatom azokat is, akik az SZFE-n létező konfliktusokról, hiúságokról és önzőségekről beszélnek. Semmi kétségem, hogy igazuk van, hiszen az egyetemi közeg hemzseg az okos emberek ostoba feszültségeitől. Ilyen alapon azonban egyetlen tüntetést sem kellene elkezdeni, hiszen mindenütt számtalan konfliktus szabdalja a teret, és „senki nem jobb a Deákné vásznánál”.
Az a látásmód is meglep, mely szerint „senki nem kíváncsi a rejtett értékekre”. Ugyan, hagyjuk már a demagógiát. Boldogult diktatúrákban sem azért váltottak le iskola- és színházigazgatókat, zaklattak írókat, mert kíváncsiak voltak bármire is. Hanem azért, mert az illetők nem illeszkedtek bele mindabba, amit a diktatúra hirdetett. Vagy egyszerűen azért, mint most is, mert valakinek minden ujjára kellett pozíció.
Az ellenzéket egyetlen dologtól óvom az undor határán, az ukránozástól, a románozástól és más ilyen ozásoktól. Aki szabadságra vágyik, az nem lehet ostoba előítéletek rabja. Legyünk méltók ahhoz, amit képviselni próbálunk.