Nem, nincs szükség az ország államformájának megváltoztatására, és vitát sem nyitunk erről – szögezte le Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök nem sokkal azután, hogy a királyi család bejelentette, a visszavonult uralkodó, I. János Károly elhagyta az országot. A 82 éves egykori király ekkor már árkon-bokron is túl volt. A hétvégére a konzervatív ABC napilap kiderítette, hogy átmenetileg Abu Dhabiban, a világ egyik hatcsillagos szállodájában, az Emirates Palace egyik királyi lakosztályában húzta meg magát, de amint az időjárás engedi, és alábbhagy a Karib-térségben tomboló hurrikánveszély, máris repül tovább a Dominikai Köztársaságba, ahol régi barátja, egy cukormágnás ültetvényén rendezkedik majd be. Persze, mindez csak feltételezés, az exkirály majd hallat magáról, ha akar.[jelen_img url=”/data/articles/0/04/article-0435/inotai_janos_karoly_spanyol_MTI_EPA_Juan_Carlos_Hidalgo_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/04/article-0435/inotai_janos_karoly_spanyol_MTI_EPA_Juan_Carlos_Hidalgo.jpg” class=”block_placeholder fcenter” author=””]
A romokat szépen maga mögött hagyta. A koronavírus járvány második hulláma előtt álló spanyol kormány most még egy alkotmányos válságot is kaphat a nyakába. A politikusok többsége ugyan óv attól, hogy újra nyissák a „köztársaság vagy monarchia” vitát, de még a kormánypártok sem egységesek. A kisebbik koalíciós párt, a baloldali-republikánus Unidas Podemos máris észrevette az ügyben rejlő népszerűség-szerzési lehetőséget, és a szocialista párt ifjúsági tagozata is erősen monarchia-kritikus húrokat penget. Ehhez még jönnek a katalán republikánusok, akik soha nem is rejtették véka alá, hogy elavultnak és értelmetlennek tartják az ország alkotmányos berendezkedését. Sánchez miniszterelnök hiába igyekezett azzal érvelni, hogy egy ember, az ex-király hibái miatt ne ítéljük el rögtön az egész intézményt, de Pere Aragones, a katalán miniszterelnökhelyettes rögtön azzal vágott vissza, hogy igenis maga a monarchia a probléma, amely velejéig korrupt intézmény. Aragones még azt is hozzátette, hogy a legjobb lenne, ha Sánchez kormánya is lemondana, amiért engedte elsétálni a királyt, ahelyett, hogy megvárták volna a pénzmosás és korrupció gyanújával indított vizsgálat eredményét.
De hogyan sikerült az elmúlt negyven év legjelentősebb spanyol politikai szereplőjének, I. János Károlynak lebontania saját politikai örökségét?
Pedig kezdetben minden jól alakult. Amikor 1975-ben, 38 éves korában királlyá koronázták, Francisco Franco diktátor tulajdonképpen örököseként, még senki sem tudta, milyen hatással lesz Spanyolországra, de 1981-ben, Antonio Tejero ezredes elvetélt katonai puccskísérlete idején olyan határozottan állt ki a demokrácia mellett és parancsolta vissza a katonákat a kaszárnyákba, hogy egycsapásra ő lett az ország megmentője. Ezzel magát és a monarchiát is sikerült legitimálnia, és elcsendesítette a republikánus érzelmű spanyolokat. Érdekes módon a szocialista kormányfővel, Felipe Gonzálezzel találta meg a legjobban a hangot. A nyolcvanas években ő lett a spanyol gazdaság és a diplomácia jolly jokere, utazott, parolázott, üzleteket mozdított elő, diplomáciai vitákat simított el. Más monarchiákhoz képest mindez, legalábbis akkor úgy tűnt, nem került túl sok pénzbe, a királyi család nem vitt nagy udvartartást, nem voltak luxuskiadásaik. Szűkebb környezete szerint ekkor történhetett, hogy kicsit elszaladt vele a ló. Egyre fontosabbnak érezte magát, egyre kevésbé hallgatott a tanácsadóira, és egyre több figyelmet szentelt a csinos nőknek. A hölgykoszorú egyike, Corinna zu Sayn-Wittgenstein évtizedeken át volt a barátnője, és az elmúlt évek több botrányában is érintett volt.
A királynál harmincöt évvel fiatalabb szőke Corinna volt a partnere az óriási társadalmi felhördülést kiváltó „botswanai kalandban” is. 2012-ben a spanyol társadalom először csak arról értesült, hogy a király sajnálatos módon balesetben eltörte a csipőjét. Aztán szép lassan kiszivárogtak a részletek. A baleset elefántvadászaton érte az uralkodót, mégpedig Botswanában. A spanyol társadalom többsége a pénzügyi válság utáni megszorító intézkedéseket próbálta valahogy túlélni, az egzotikus és költséges királyi vadászat nem is jöhetett volna rosszabbkor. I. János Károly ekkor történelmi lépésre szánta el magát, a televízió nyilvánossága előtt bocsánatot kért a spanyol társadalomtól, és megígérte, hogy többé ilyesmi nem fordul elő.
Tény, hogy vadászni többet nem ment, de azért az életmódján sem nagyon változtatott. Két évvel később, egy ünnepélyes katonai díszszemlén, az egyik legfontosabb éves fellépésén belesült a beszédébe. Mint utóbb kiderült, előző éjszaka Londonban ünnepelte a születésnapját, hajnalig mulatott, és szemhunyásnyit sem aludt egész éjjel. 2014 nyarán végül lemondott a trónról fia, VI. Fülöp javára, de hiba volt azt gondolni, hogy ezzel véget érnek a botrányok. A csontvázak ekkor kezdtek igazán kidőlni a szekrényből.
Kiderült, hogy János Károly még 2008-ban Lucum néven alapítványt hozott létre Panamában, amelynek egyik kedvezményezettje a fia, a jelenlegi uralkodó. Fülöp 2018-ig mit sem sejtett minderről, amikor is a brit hatóságok tájékoztatták, hogy pénzmosás gyanújával nyomoznak az alapítvány ellen. A számlákat svájci bankokban vezették, így az alpesi ország pénzügyi felügyelete is vizsgálódni kezdett. Többek között kihallgatták Corinna zu Sayn-Wittgensteint is, aki szintén a kedvezményezettek között volt.
Kiderült, hogy a szaúdi király még 2008-ban átutalt 100 millió dollárt a spanyol királynak, valószínűleg cserébe azért, hogy „meggyőzze” a spanyol vállalatokból álló konzorciumot, adjanak „baráti” ajánlatot a Mekka és Medina közti 450 kilométeres vasút megépítésre. A spanyol gyorsvasút meg is épült potom 7,8 milliárd dollárból, 2018 óta több mint 200 km/órás sebességgel lehet suhanni a sivatagban. De a királyi atya másik alapítványban is szorgosan gyűjtögetett. Ennek élén távoli unokatestvére állt, és az ide érkező „adományokból” finanszírozta magánkiruccanásait. Jutott a pénzből Corinnának is, egyrészt, mert az exkirály valóban szerette a nőt, másrészt mert így jobban el lehetett rejteni a pénzt.[jelen_img url=”/data/articles/0/04/article-0435/828px-Escudo_Felipe_VI_de_Espa_a_fit_670x10000.jpg” url_large=”/data/articles/0/04/article-0435/828px-Escudo_Felipe_VI_de_Espa_a.jpg” class=”block_placeholder fcenter pull-right w-50″ author=””]
A botrány nem is lehetett volna kínosabb a spanyol királyi háznak. VI. Fülöp márciusban egy tollvonással megvonta apja évi 200 ezer eurós apanázsát, és lemondott arról is, hogy bármit örököljön majd az apja után. János Károly ügyvédje pedig többször is megerősítette, hogy a nyugdíjas király nem szökött meg az igazságszolgálatás elől, bármikor rendelkezésre áll. Csak a fiának akart jót, amikor otthagyta az országot – és a feleségét, Zsófia királynét.
A spanyol törvények értelmében aktív uralkodó nem vonható felelősségre gazdasági bűncselekmények miatt, ezért János Károly esetében is csak a lemondása, 2014 utáni időszakkal kapcsolatban vizsgálódhatnak a hatóságok.
A jelenlegi királynak, VI. Fülöpnek is van miért aggódnia, mert a monarchia népszerűsége csúnyán hanyatlik, májusban már csak 4,8-es osztályzatot kapott a tízes skálán. Az országos politikai-társadalmi közvéleménykutatásokat készítő CIS intézet már inkább nem is méri, nehogy túl rossz eredmény jöjjön ki. Nem segít a családon, hogy korábban VI. Fülöp nővére, Christina hercegnő és sógora is sikkasztás miatt került a bíróság elé. Utóbbit, Inaki Urdangarin olimpiai bronzérmes kézilabdázót hat évre rács mögé is küldték.
Mintha az egész család a republikánusoknak drukkolna.