Van visszatérő motívuma a koronavírus elleni vakcina fejlesztésekhez kapcsolódó siker sztoriknak, mégpedig a nevetségesség. Olyan cégeket, kutatókat ünnepel a világ, akikre egyszer már lemondóan legyintettek a befektetők. Így járt a magyar kutató biológus duó, Török Alexandra és Lukács Noémi is. Ők olyan antitestet fejlesztettek ki, ami genetikai szenzorként működik, s most fontos szerepet játszik a koronavírus-vakcinák kutatásában. Rengeteg időt lehet megtakarítani az alkalmazásával. Világszerte tombol a járvány, s párhuzamosan folyik vagy másfélszáz oltóanyag fejlesztés. Nem véletlen, hogy a biotechnológiai „garázscég” több mint 50 országba szállít. Megrendelőjük a Cambridge-i Egyetem, a Robert Koch Intézet, a Pasteur Intézet és az Oxfordi Egyetem. Ám amikor néhány évvel ezelőtt a magyar biológusok a SciCons laboratóriumát létrehozták Szirákon, még 10 millió forint kölcsönt is túl kockázatosnak találtak a bankok.
Más kategóriát képvisel Adar Poonawalla, az indiai Szérum Intézet vezérigazgatója. Irodája átalakított Airbus A320-as, mely az amerikai tudósítókat az elnöki repülőgépre, az Air Force One-ra emlékezteti. A család felemelkedése a gyarmati időkben kezdődött, az egyik brit tiszti klub billiárdtermében, ahol még krétával írták a táblára az eredményeket, s mellesleg frissítőkkel is ellátták a londoni társasági életről álmodozó játékosokat. Később a kígyómarások és a tetanusz specialistái lettek, kiöregedett versenylovakat állítottak a szérumgyártás szolgálatába. Manapság meg bármilyen oltóanyagból legyártanak évi másfél milliárd dózist. De még Poonawalla is arra emlékszik, hogy az elmúlt húsz évben, akárhányszor felvetette, hogy érdemes lenne tőkét fektetni az oltóanyaggyártásba, kacagás hullámzott végig a konferenciatermen.
Hogy miért? Mert az oltóanyag fejlesztés kockázatos. Amit a mostani világverseny is mutat. Másfélszáz vakcina jelöltből alig tucatnyi alkotja az élbolyt, amely eséllyel pályázhat az első körös oltásra. És még vagy kéttucatnyi vakcina kutatás van valahol a „kanyarban”, vagyis a klinikai tesztek valamelyik fázisában. A többiből majd évek múltán lehet valami. Ám az oltóanyag kereslete nagyon esetleges. A járvány elmúltával az érdeklődés is megcsappan.
Pandémia idején az igény nagyobb része fizetésképtelen vagy támogatott ellátásra szoruló fejlődő országból származik, s egy páciens csupán egy-két adagot kap, nem válik hosszú távú vásárlóvá, mint a krónikus betegek. Spekuláns szemmel sokkal jobb hosszú távú gyógyszeripari befektetés például a rákkutatás. Szerencsére a Szérum Intézet nem tőzsdei cég, zártkörűen működő részvénytársaság, s Adar Poonawallának csak egy részvényes elvárásainak kell megfelelnie, aki az édesapja, Cyrus S. Poonawalla. A cég filozófiája mindig is az volt, hogy legalább annyi szérumot termeljenek, amennyi India szükségletét fedezi. Bár a koronavírus járvány tavaszi hulláma idején azonnal további gyártókapacitásokat telepítettek, ezek három év múlva egymilliárd dózissal növelik az évente előállítható vakcina mennyiséget. De az építkezést évekkel korábban megkezdték, hogy már jövőre elérjék az évi kétmilliárd dózisos termelést. A világjárvány lehetősége nemcsak nemzetközi konferenciák visszatérő témája, de annyira benne volt a levegőben, hogy Hollywood minden évtizedben leforgat egy globális pandémia mozit világsztárokkal. Ráadásul Poonawalla arra is felfigyelt, hogy a fejlett országok az összetettebb, drágább oltások irányába mozdultak, mely kisebb kiszerelésben is profitot termel. Ezért a Szérum Intézet az olcsóbb, tömegesen termelhető, a fejlődő országok számára is elérhető megoldásokra koncentrált. Idén tavasszal azonnal felvette a kapcsolatot a brit AstraZeneca gyógyszergyár vezetőjével, hogy saját kockázatra megkezdhessék a vakcina gyártását. Így mire a brit oltószer engedélyt kap, már tízmillió adagnyi nagyságrendben állnak majd rendelkezésre készletek.
Pár hete felrobbantotta a tőzsdéket az amerikai Pfizer és a német BioNTech bejelentése, hogy 90 százalékban hatásos a koronavírus elleni vakcinájuk. Miközben a rezignált amerikai egészségügyi hatóság már 50-60 százalékkal is megelégedett volna. Erre is rátromfolt az amerikai Moderna, mely arról számolt be, hogy koronavírus elleni oltásának hatékonysága 94,5 százalékos lehet a harmadik fázisú tesztek alapján. Aztán megint a Pfizer kontrázott, még magasabb százalékkal, de a Fedák Sárit nyilvánvalóan Albert Bourla, az amerikai Pfizer gyógyszergyár vezérigazgatója „mondta be”, azzal, hogy 5 és fél millió dollárért eladta a cégben lévő részesedése közel kétharmadát. Bár a részvényjuttatás a menedzsment ösztönzésének közismert formája, s ugyan mikor adjon el a menedzser, ha nem olyankor, ha éppen szárnyal papír. Mégsem megnyugtató ez a legálisan bennfentes ügylet. A spekulánsok arra gondolhatnak, hogy hónapok óta tudott menetrend szerint jöttek a gyógyszergyári bejelentések. A Pfizer elsősége csupán abból adódott, hogy az oltáshoz szükséges két dózis beadása közti várakozási időszak a Moderna esetében egy héttel hosszabb. Ha tehát a Pfizer vezér most kitárazott, akkor már ő maga is túlértékeltnek tartja saját cégét. Míg az utca embere némi joggal érzi etikátlannak, hogy a költségvetési dollárszázmilliókkal megtámogatott kutatásokból tőzsdei profitot tesznek zsebre a vállalati vezetők.
Az amerikai kormány vakcináért felelős akciócsoportját vezető Dr. Moncef Slaoui szerint már idén decemberben beoltanak 20 millió amerikait, s januártól havi 25-30 millió dózist tesznek elérhetővé. Akkor tekintettel az Egyesült Államok 330 milliós lakosságára, miért zuhantak a tőzsdén a home office kedvezményezettjei, az úgynevezett „karantén papírok”, mint a Netflix, az Amazon vagy a Zoom? És miért kezdeték venni a légitársaságok és a hajóutakat szervező cégek részvényeit? Legjobb esetben is még hosszú hónapokig korlátok közt éli mindennapjait a fejlett világ. A fejlődők meg talán még évekig.
Megindult a licit a vakcinákért. A Pfizer dupla dózisa, amely egy oltásnak felel meg, az amerikai kormánynak 39 dollárba kerül. Izrael néhány hete még arra készült, hogy saját fejlesztésű vakcinával oltja a lakosságát, ám az oltóanyag fejlesztése csak a klinikai első fázisig jutott. Benjamin Netanjahu miniszterelnök ezért telefonon hívta a Pfizer vezérét, s 8 millió adagot rendelt januári szállításra. Ezért a szállítmányért dózisonként 56 dollárt fizetnek. Hónapok óta látható, hogy a fejlett országok minden esélyes vakcina-jelöltből jelentős szállítmányokat kötnek le. Mert nem lehet előre tudni, hogy ki kap előbb engedélyt és ki képes szállítani. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az Európai Unió már többszörös túlbiztosításban van. Az EU a Pfizer-BioNTech, a Sanofi-GSK, a Johnson & Johnson, a CureVac, a Moderna és az AstraZeneca gyógyszercégekkel kötött megállapodást, esetenként több százmillió adagról. Ha csak minden második vállalat szállít, akkor is hegyekben áll majd a fölösleges oltóanyag.
Magyarország a „kormány mindenkivel tárgyal” állásponton van oltóanyag-ügyben. Kérdéses, hogy az orosz és a kínai vakcinákat hogyan fogadná a hazai lakosság, míg Izrael egyelőre a belső szükségletét sem tudja saját fejlesztésből biztosítani. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter legutóbb azt mondta, az AstraZeneca oxfordi vakcinából több mint 6 millió adagot kötött le a kormány, a Johnson&Johnson amerikai cég vakcinájából, a Ceutica nevűből 6,3 millió adagot rendeltek, s a Pfizer oltóanyagából is további 4,4 millió adagot.
A járvány globális, ezért a védekezésnek is világméretekben van értelme. Nem teljesen alaptalan az egészségügyi világszervezet, a WHO aggodalma, hogy a gazdag országok felvásárolják a klinikai harmadik fázisig jutott vakcinákat, így előfordulhat, hogy a fejlődő országok kísérleti tereppé válnak. Nekik jutnak a már kifejlesztett, de még nem tesztelt oltóanyagok. Időközben létrejött a WHO által kezdeményezett és a legnagyobb jótékonysági alapítványok által felkarolt COVAX együttműködés. Ennek keretében a legszegényebb országok 3 dollár dózisonkénti áron juthatnak majd hozzá több százmillió adag „nyugati” oltóanyaghoz. Ez még mindig nem jelent megoldást, mert így csak a „felső tízezerbe” sorolható és a „szegénységi küszöb” alatt tengődő országok oltottsága lenne biztosított.
Kampányba kezdett India és Dél-Afrika, sőt, az egészségügyi világszervezethez fordult, hogy a Covid vakcinák esetében töröljék el a szabadalmi és szellemi tulajdonhoz kötődő jogokat. Így úgymond a Föld lakosságának „derékhada” is hozzájutna a biztonságos és tesztelt vakcinákhoz. Az elképzelést a Wall Street Journal nemes egyszerűséggel „vakcina lopásnak” minősítette. Mondván, az originális gyártók humanitárius megfontolásból olcsón vagy akár ingyen is átadnák a „tudást”, de ragaszkodnak a licence jogokhoz és a szerződéses biztosítékokhoz. Mert éppen India a generikus gyógyszeripar legnagyobb gyártója, s jogok híján olcsó másolatokkal árasztanák el a világot. Tovább színezi az összképet, hogy a múlt héten a kínaiak és az oroszok után harmadik „keleti” szereplőként India is előállt a saját fejlesztésű, harmadik klinikai fázisig jutott vakcinájával. A Covaxin nevű szert a Bharat Biotech mutatta be, s immár 26 ezer önkéntes bevonásával folynak a vizsgálatok.