Tavaly májusban a regionális választásokon a spanyol Néppárt (PP) nem csupán legyőzte a szocialistákat (PSOE), de öt autonóm régióban olyan helyi koalíciók jöttek létre, amelyek megelőlegezték az országos jobboldali hatalomátvétel lehetőségét. Habár a két nagy párt szerepe ma is meghatározó a spanyol politikában, arra kicsi az esélyük, hogy abszolút többségre tegyenek szert – erre utoljára 2011-ben volt példa, akkor a Néppárt vette át a kormányzást a szocialistáktól –, ezért döntő kérdés, milyen szerkezetű kormányt tud létrehozni egyik vagy másik politikai erő. A regionális PP-Vox koalíciók abba a modellbe illeszkedtek, ami például a legutóbbi svéd és finn választáson megvalósult, hogy a jobbközép együttműködik a radikális jobboldal vagy a szélsőjobboldal pártjaival.
A Vox a maga részéről nem is titkolja a Franco-korszak iránti pozitív véleményét, valamint ellenzi többek között az abortusszal és az LMBTQ-közösséggel kapcsolatos jogok kiterjesztését, továbbá hevesen bevándorlás-ellenes. Sánchez miniszterelnök éppen e régiós koalíciókra, mint politikai veszélyre hivatkozva írt ki előrehozott választást tavaly júliusra, és magát a jobboldali szövetséggel szemben pozícionálva ért el a várakozásnál sokkal jobb eredményt a PSOE. A PP nemhogy egyedül, de a Vox szavazataival sem volt képes kormánytöbbséget szerezni, míg a szocialisták a katalán függetlenségpártiaknak tett engedmények és más regionális, kisebbségi pártok partnersége révén kormányon maradtak.