Egymás után jelennek meg a magyar demokratikus ellenzék sikertelenségét magyarázó elemzések; némelyik komolyabb hangvételű, mások szellemesebbek és természetesen a kormánypárti sajtó is kellő fölényérzettel veszi ki a feladatból a maga részét. A választók számára már önmagában a sokféle megközelítéssel való szembesülés is riasztóvá válhat, úgy tűnhet, lassan abban is nehéz tisztán látni, valójában miről is szól a vita. Már csak emiatt is igaz, hogy a demokratikus ellenzéket érő – érdemi – kritikák kapcsán valamiféle keretrendszer felállítása közelebb vihetne a valós problémák megértéséhez.
Ebben az esetben ezt a keretrendszert az autenticitás témakörével foglalkozó kutatások biztosítják, amelyek a szervezetszociológiától a politikatudományon át a menedzsment-tudományokig az elmúlt 20-30 évben az egyik legvirulensebb kutatási területté nőtték ki magukat. Az autenticitás szó jelentése a köznapi „igazi”, „hiteles”, „eredeti” szavakra utal, ám az, hogy egy entitás mitől autentikus, jelenleg is a kutatások tárgyát képzi. Egyvalami azonban magabiztosan kijelenthető: az az entitás, amelyik autentikusként jelenik meg a közvéleményben, nagyobb eséllyel válik sikeressé, legyen az borászat, zenekar vagy akár politikus.
A magyar származású Kovács Balázs 2019-ben kutatótársaival összesen 327 darab, 1990 és 2017 között megjelent, az autenticitás témájával foglalkozó cikket elemzett, ami alapján három domináns elméleti megközelítést azonosítottak: konzisztencia, konformitás és kapcsolódás.
A konzisztencia ebben az esetben arra a harmóniára utal, hogy egy entitás akkor válik autentikussá, ha a kifelé sugárzott kép, a tettek egybeesnek a belső meggyőződéssel és értékekkel. Képzeljünk csak el egy vegán éttermet, ahol időnként disznótoros kerül a menüre, mennyire tartanánk ezt helyénvalónak, ám egy hentesüzletben ugyanerre senki sem kapná fel a fejét.
A konformitás egyfajta kategorizációs rendszert feltételez: a világban való könnyebb eligazodáshoz kategóriákat alkotunk, amelyekben bizonyos szintű közmegegyezés áll fenn. Egy kategóriát el lehet képzelni egy sokdimenziós koordináta-rendszerként, ahol a tengelyek a kategóriák jellegzetességeit, attribútumait jelenítik meg. Minél közelebb helyezkedik el egy entitás e képzeletbeli koordináta-rendszer középpontjához, vagyis minél jobban hasonlít egy kategória prototípusához, annál inkább nevezhető a kategória autentikus képviselőjének. Például az itthon is töretlen népszerűségnek örvendő avokádó kevés embernek jut eszébe, ha arra kérik, gondoljon egy gyümölcsre, mivel a gyümölcs kategóriának nálunk kevésbé prototipikus képviselője például az almával összevetve. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kategorizációs rendszerek idővel változhatnak: ami egyszer a középpontban volt, később a perifériára sodródhat és fordítva.
A kapcsolódás megközelítés szerint az autenticitás egy-egy entitás kötődésének függvénye valamely helyhez, időhöz, emberhez, vagy bármi egyébhez képest. A pirospaprika nélküli, Gyulán készülő „csabai kolbász” feltehetően kevesek kosarába kerülne be a polcokról.
Az említett három megközelítés alkalmas keretrendszert biztosít politikai „projektek”, politikusi pályák elemzéséhez is. Az elmúlt időszak legjelentősebb ellenzéki csörtéje a Demokratikus Koalíció és a Momentum között zajlik; a Momentum nevében Donáth Anna a hitelesség kérdéskörével próbál tematizálni és teret nyerni a DK-val szemben. E konfliktus megértéséhez a következőkben Donáth Anna és a DK-s árnyékkormányt vezető Dobrev Klára politikusi profiljának egy-egy elemét vizsgáljuk meg a felvázolt keretrendszerben.