„Az eljárás felderítési szakban van. A nyomozó ügyészség ez idáig szemlét folytatott le, tárgyi bizonyitási eszközöket foglalt le, valamint tanúkihallgatásokat és adatgyűjtést végzett. Az eljárás jelenlegi szakaszában a bűncselekmény megalapozott gyanújának kérdésében még nem lehet állást foglalni” – ezt válaszolta Polt Péter legfőbb ügyész arra az írásbeli kérdésre, amelyet még április 3-án intézett hozzá Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője. A március 21-én történt súlyos, kézigránát okozta baleset ügyében, amelyben egy köztisztviselő mindkét kezét elvesztette, az ügyészségi portálon olvasható a levélváltásuk.
Mint ismeretes, a kormánytisztviselők számára rendezett kiképzésen ketten sérültek meg, a kiképző könnyebben. – Az eseményt a Magyar Honvédség Különleges Műveleti Parancsnoksága szervezte, a Böszörményi Géza csapatgyakorlótér-parancsnokság kiképzőterén éles kézigránáttal végrehajtott dobógyakorlat alatt a feladatot végrehajtó egyik kormánytisztviselő kezében a gránát felrobbant. A fiatal hölgy az egyik oldalon csukló, a másik oldalon alkar elvesztésével járó többszörös repeszsérüléseket szenvedett – számolt be a balesetről annak másnapján Somogyi Zoltán vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója.
A nőt, akiről később kiderült, hogy a miniszterelnökségen dolgozott, lágyrész- és arcsérüléseket is szenvedett, életveszélyes állapotban, mentőhelikopterrel szállították kórházba, ahol életmentő műtétet végeztek rajta. Polt Péter felidézte, hogy a Györi Regionális Nyomozó Ügyészség maradandó fogyatékosságot okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt rendelt el nyomozást.
A Népszava a napokban közölt egy kutatást, amelyet a Publicus Intézet készített – ebben minden második válaszoló szerint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszternek le kellene mondania az újdörögdi baleset miatt. Sokan nem hiszik ugyanis, hogy önkéntes volt a kiképzés. Az emberek háromnegyede szerint nincs is szükség arra, hogy kormánytisztviselőknek olyan katonai kiképzést tartsanak, ahol éles gránátot is használnak – derült ki a felmérésből, amit egyébként Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára azzal indokolt, hogy – idézzük – „azért fontos, hogy a közigazgatás és a honvédelem közelebb kerüljön egymáshoz, mert az elmúlt években több olyan kihívás is érte Magyarországot – így a koronavírus-járvány vagy az ukrán-orosz háború –, aminek keretében a közigazgatás és a honvédelem kiemelt kapcsolódására, összhangjára volt szükség. Azzal, hogy a közigazgatásban dolgozók értik, hogyan működik a honvédelem, és alapvető ismereteket sajátítanak el, sokkal eredményesebb lehet az ilyen feladatok végrehajtása a jövőben.” A baleset miatt a programot a Magyar Honvédség azonnal felfüggesztette.
A Tisza Párt szakértője, Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök szerint az egyik feltárandó kérdés az ügy kapcsán, hogy valóban önkéntes volt-e a jelentkezés, „vagy félelem vezérelte, esetleg diktátum miatt vett részt a fiatal hölgy a kiképzésen”. A volt vezérkari főnök a 24.hu-nak azt mondta, levelek vannak a birtokában, amelyek szerint „nagyon melegen ajánlott” a részvétel a kormánytisztviselők számára. A Miniszterelnökség ezt a vádat a „leghatározottabban” visszautasította, és hozzátették: „a jelentkezők és a programban részt vevők két alkalommal is szigorú egészségügyi és pszichológiai vizsgálaton vettek részt”, a kiképzést pedig „bármelyik fázisban önként befejezhették”, következmények nélkül.
Ezt azonban az emberek nagy része nem hiszi el: 57 százalék azt mondta, volt nyomás a kormánytisztviselőkön, hogy vegyenek részt a programon, 23 százalék véli, hogy valóban teljesen önkéntes volt ez a döntés, 20 százalék pedig nem válaszolt. A legnagyobb, 60 százalékos arányban a kormánypártok szavazói gondolják, hogy nem volt nyomás a résztvevőkön, az ellenzékiek körében ez 7, a bizonytalanoknál 16 százalék.
Visszatérve Polt Péterre: az ő vizsgálata azért rendkívül érdekes, mert ahogy azt annak idején megírtuk, még 1997-ben Gönczöl Katalin ombudsman általános helyetteseként – vagyis az MSZP-SZDSZ-kormány idején – ő folytatott egy rendkívül alapos és kiterjedt vizsgálatot annak kapcsán, hogy 1997. június 20-án két tűzszerész, egy hivatásos és egy sorállományú katona szolgálatteljesítés közben életét vesztette úgy, hogy a sorkatona épp a kezében tartotta a lőszert, miközben a járőrparancsnok a szennyezett aknatestet próbálta megtisztítani annak érdekében, hogy felismerje, milyen eszközről van szó. Polt Péter vizsgálata annak felderítésére irányult, hogy a tűzszerészek élethez és emberi méltósághoz, valamint személyes szabadsághoz és biztonsághoz való alkotmányos joga hogyan érvényesül az általuk folytatott különleges tevékenység ellátása során. A vizsgálat rendkívül alapos volt, számos súlyos megállapítást tett, amelyek az azóta eltelt idők során nyilvánvalóan, de legalábbis remélhetőleg kedvezően változtak – ezek közé tartozik az állomány katasztrofális ellátottsága, rettenetesen gyenge színvonalú és méltatlan körülmények közt történő elméleti fölkészítése és még sorolhatnánk; az újdörögdi esettel összehasonlítva egy olyan eleme van az akkor törtpénteknek, ami most is hangsúlyozható: ez pedig az önkéntesség kérdése.
„A baleset kapcsán megjelent újságcikkek és tudósítások hangsúlyozták, hogy a sorkatonák részvétele a tűzszerész munkában önkéntes, önálló döntésük az, hogy a Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóaljhoz vonulnak-e be, és rendszeresen felteszik nekik a kérdést, hogy valóban kívánnak-e segéd tűzszerészként dolgozni. A laktanyában végzett meghallgatások alkalmával egyértelműen kiderült, hogy a sorkatona csak akkor tudja meg, hogy a tűzszerész zászlóaljhoz került, amikor már bent van a laktanyában. Ekkor valóban elhangzik a kérdés, hogy itt kíván-e maradni, amit természetesen nem lehet valódi választási lehetőségként felfogni, hiszen sokszor még azzal sincs tisztában a katona, hogy pontosan milyen tevékenységet fog ellátni. Nem tűnik túl valószínűnek, hogy egy frissen bevonult katona az első pár napban bármiért szólni fog feletteseinek” – írta akkor Polt Péter, s kérdés, hogy ez a feltáró jellegű szemlélet – például az önkéntesség vizsgálata során – áthatja-e a nyomozó ügyészség munkáját. A Legfőbb Ügyészség egyelőre nem zárja ki a bűncselekmény gyanúját, ami azért is érdekes, mert a kormányzati szereplők továbbra is balesetről beszélnek.