Azért járja az országot, hogy „kuruc lelkek tüzénél” melegedjék, írta az éppen hatalmon lévő „nemzeti koalíció” nézeteit lelkesen támogató Függetlenség című napilap hasábjain dr. Nagy György országgyűlési képviselő (1879-1923), aki a Monarchia összeomlásakor és utóbb a magyar republikánus mozgalom elkötelezett támogatója lett. A fiatalon elhunyt politikusnak ez az 1907. december elsejei vezércikke pontosan tükrözi azt, amibe a különféle pártokból összeverbuválódott pártszövetség belelavírozta magát: miközben a „függetlenségi zászló” diadaláért szálltak síkra minden „fronton” – önálló bank és vámterület, magyar nyelvhasználat a hadseregben, és így tovább – a Wekerle Sándor vezette kabinettel szemben az elvárt politika éppen a 67-es platform lett volna. De a kiegyezés pártján „csak” a császár állt, és vele szövetségben a magyar politikai elit 1906 és 1910 között ellenzékbe szorult egykori szabadelvű párti többsége – az ideiglenesen, de bölcsen visszavonult gróf Tisza Istvánnal az élen. A függetlenségiek úgy vállalták az ország vezetését, hogy tudván tudták, az ő kuruc(kodó) világuk és a velük szemben támasztott hatvanhetes kompromisszumos közjogi igények között az olló vészesen szétnyílt.
Ha az elvárt és a valóban követett politika tartósan eltávolodik egymástól, akkor annak mindig bukás a vége.
Nem a rendszerek politológiai jegyeiben, de a jelenségben magában van hasonlóság az egykori és a mai helyzet között. Legkésőbb 1909-re, tehát viszonylag hamar, mindössze három év alatt kiderült, hogy a „szájas emberek” – Rákosi Jenő lapja, a Budapesti Hírlap találó szóösszetételét kölcsön véve – „jobban szeretik a szót, mint a tettet”, s alapvetően csak követelni tudnak, megvalósítani nem sokat. Ezt az ellentmondást még a jobb sorsra érdemes, s akkor már valódi és maradandó politikai eredményeket maga mögött tudó Wekerle sem tudta feloldani. Az elvárt politika és a tényleges kormányzás között tátongó szakadékba menthetetlenül belezuhant a függetlenségi jelszavakat elsöprő lelkesedéssel ismételgető, a kiegyezést „börtönnek” tekintő koalíciós pártszövetség.