Kevesen tudják, de a fesztivált eredetileg a magyar származású amerikai filmproducer, Oscar Martay, azaz Mártay Oszkár és Alfred Bauer (1911-1986) alapította. 1951 nyarán rendezték meg először, igazgatója természetesen Bauer volt – vele a náci múltja miatt később komoly problémák adódtak –, és az első film, melyet levetítettek, Alfred Hitchcock Rebecca című, Magyarországon A Manderley-ház asszonya címen bemutatott alkotása volt. Ez a film ugyan 1940-ben készült, de a Berlinale közönsége kitörő örömmel fogadta.
A filmfesztivál minden évben politikai állásfoglalást is közöl. Ez tükrözi a fesztivál szervezőinek elkötelezettségét a kultúra szabadsága mellett. A 73. Berlinale két legfontosabb témája az iráni filmesek művészi szabadságát is elnyomó rezsimellenes harc, valamint az orosz-ukrán háború. E sorok írása előtt néhány órával kapott nyilvánosságot két kiemelkedő kísérőrendezvény terve, az egyiken az iráni filmművészet néhány képviselőjének részvételével beszélgetnek február 18-án, a másik pedig a február 24-én tartandó tiltakozó és szolidaritási akciósorozat lesz Ukrajna mellett. Mindez iráni és ukrán filmek vetítésével is összekapcsolódik.
Mielőtt bárki feltételezné, hogy a fesztivál szervezői részéről a demonstráció és a szolidaritás egyidejű kifejezése üres szólam, érdemes azt is tudni, hogy a Berlinbe érkező ukrán filmes delegáció részvételét teljesen a szervezők finanszírozzák, akárcsak az iráni rendezőknek és színészeknek a német fővárosban való tartózkodását. Az önkényuralmat, illetve a nemzetközi törvényeket semmibe vevő agressziót elítélő nyilatkozat a Berlinale részéről jelentős súlyú jóval a filmművészet és a filmes világ határain túl is.