A török gazdaság évek óta nagyon súlyos válsággal küzd, 2021-ben a világ valutái közül a török líra vesztett legtöbbet az értékéből. Recep Tayyip Erdoğan török elnök azonban mint konzervatív muszlim, nem hajlandó emelni a jegybanki alapkamatot, sőt arra hivatkozva, hogy az iszlám vallásban a kamat tiltva van, folyamatosan csökkenti azt. A kormány így évek óta azzal próbálja lassítani a líra összeomlását, hogy a Nemzeti Bank valutatartalékából török lírát vásárolnak. Ezzel a politikával azonban nagyon nagy mértékben valutafüggővé tették az országot.
Az illiberális elnök azonban sajátosan értelmezi a kialakult helyzetet, és híveit hosszú évek óta győzködi arról, hogy a líra értékromlása mögött nem más, mint ellenséges államok spekulációi állnak, neki pedig ebben semmi felelőssége. Eddig sokakat megnevezett, mint ennek az állítólagos, Törökország elleni összeesküvésnek résztvevője, az örmény kisebbségtől az Egyesült Államokon át egészen Szaúd-Arábiáig. Mikor azonban egy ország ennyire ki van szolgáltatva más államok valutájának, akkor nem olyan jó ellenségeket gyűjtögetni. Erdoğan erre csak tavaly év elején jött rá. Azóta mást se csinál, csak olyan országokkal próbálja rendezni a viszonyát, amelyekkel pár éve még csak diplomáciai kapcsolataik se voltak.
Idén már járt az Egyesült Arab Emirátusokban, annak ellenére, hogy nem is olyan régen még azzal vádolta az olajmonarchiát, hogy ők finanszírozták a 2016-os sikertelen katonai puccsot. Kairóba pedig kilenc év után idén először küldtek török nagykövetet. Sőt, március végén a török hatóságok lezárták Jamal Khashoggi, az Isztambulban meggyilkolt szaúdi újságíró ügyét is, arra hivatkozva, hogy majd Szaúd-Arábia igazságot szolgáltat az ügyben miközben Rijád már évekkel ezelőtt felmentette a gyilkosokat. Miközben nagy erőkkel normalizálják a kapcsolataikat Örményországgal is, az 1993 óta lezárt örmény-török határ, ha minden jól megy, hamarosan megnyílik. Márciusban pedig Isaac Herzog izraeli elnök látogatott Ankarába, utoljára 2008-ban történt ilyen szintű látogatás. Erdoğan pedig mindenkitől ugyanazt kéri, befektetést vagy turistát, mindegy, melyik, csak kapjanak érte valutát.
Törökország egyébként mind Ukrajnával, mind Oroszországgal jó kapcsolatokat ápol, így a török külkapcsolatokat éppen rendezni kívánó Erdoğan a háború első napjaiban egyértelműen kijelentette, se Ukrajnáról, se Oroszországról nem hajlandóak lemondani, és ehhez tartják is magukat. Miközben az ő általuk gyártott Bayraktar drónok az ukrán hadsereg talán legikonikusabb fegyverévé váltak, addig Moszkvával szemben semmilyen pénzügyi szankciót nem vezettek be.
Az orosz-török kapcsolatok mindig is ellentmondásosak voltak, a két ország ugyanis jó pár proxy háborúban egymással szemben állt, ilyen például Szíria, Líbia vagy éppen a Hegyi-Karabah. A 2016-os sikertelen katonai puccs után azonban Erdoğan elnök erős nyugat-ellenes retorikába kezdett, aminek következtében Ankara óvatosan ugyan, de elkezdett Moszkva felé közeledni. Ennek egyik legfontosabb állomása az volt, amikor 2017-ben Törökország S-400-as légvédelmi rendszert vásárolt Oroszországtól. A NATO, elsősorban az Egyesült Államok, azonnal tiltakozását fejezte ki. Fegyveren kívül persze mással is kereskedik a két ország. Míg Törökország elsősorban déli gyümölcsöt és textilárut, addig Oroszországból fosszilis energiahordozókat és gabonaféléket exportál a másik országba. Az ásványkincsekben nem bővelkedő Törökország mind a kőolaj, mind a földgáz terén elképesztő mértékben van kiszolgáltatva az importnak, amelynek legnagyobb része persze Oroszországból érkezik.