Donald Trump még valóságshow hős ingatlanmogul korában az amerikai közvélemény értésére adta a csinos hölgyek és a polgári perek iránti szenvedélyes vonzalmát. Akármilyen vélt vagy valós jogsérelem esetén azonnal perekkel fenyegette meg ellenlábasait, akik a horribilis perköltségek kockázatát vállalni nem tudva inkább meghátráltak a vele folytatott csörtéikben. A dollármilliárdos üzletember gyorsan megtanulta kihasználni a patinás amerikai jogrend kiskapuit, melyek segítségével puszta anyagi helyzetével a törvény előtt visszaélve félresöpörte a konfrontálódókat. Időnként azért a kellemetlenebbik oldalon is megfordult, s a számára kínos – elsősorban házasságtörési – ügyekben súlyos dollárszázezrekért vásárolta meg az érintettek hallgatását.
Több évtizedes extravagáns gazdasági, majd később politikai aktivitása során azonban büntetőjogi gondok is felmerültek vele kapcsolatban. Árulkodó volt az elnökjelölti átláthatóság hosszú múltra visszatekintő hagyományainak megtagadása, melynek következtében a közvélemény nem ismerhette meg korábbi években leadott adóbevallásait. Később adótitoksértéssel járó szivárogtatásokból tudhatta meg a közvélemény erre nyitott része, milyen kevés adót fizetett be a közösbe. Ez persze önmagában még nem lenne törvénysértő.
Cégeire hosszú ideje vadásznak a New York-i hatóságok a kedvezőbb hitelkonstrukciók reményében történt esetleges hamis felértékelések kapcsán. Múlt héten az ügyben már be is idézte az állam igazságügyi miniszterének dolgozó ügyészek csapata, ahol több száz kérdésben tagadta meg a válaszadást az ötödik alkotmánykiegészítésre hivatkozva, amely a nem szándékos önvád elkerülését biztosítva ad lehetőséget a némaságra. A liberális médiumok azóta is hosszú összeállításokat közölnek korábbi tirádáiból, melyekben még azt hangoztatta, hogy ezzel az eszközzel csak az él, akinek valóban vaj van a fején. A nyögvenyelősnek tűnő nyomozás kapcsán még megjósolhatatlan, lesz-e egyáltalán vádemelés, és ha igen, mikor.
A Joe Biden 2020 novemberi magabiztos győzelme utáni alaptalan trumpista csalásvádak a levélszavazatok, szavazógépek és számlálás kapcsán nem csak azóta is élő összeesküvés-elméleteket, de durva polgárháborús hangulatot is szültek. Ezt tetőzte be a választási eredmények 2021 január 6-i kongresszusi hitelesítését megzavaró fegyveres ostrom a Capitolium-dombon. Aznap este sokan azt hitték, hogy Trump átlépte a korábban már sorozatosan kitolt piros vonalat, és saját pártja is végleg szakít vele. Az akkor már exelnök azonban ezzel sem veszítette el a republikánus pártbázis támogatását, így a pártelit kénytelen-kelletlen ki kellett, hogy tartson mellette, és elszabotálták a Trumppal szembeni alkotmányos felelősségrevonási eljárást.
A demokraták és a volt elnökkel szembeszállni merő kamikaze republikánus képviselők azonban nem elégedtek meg ennyivel, és vizsgálóbizottságot hoztak létre, melyet a hozzá hűek bojkottáltak. Megmérték ugyanis, hogy a republikánus bázis nem tulajdonít különösebb felelősséget az elnöknek, és a szekértáborokat sem rendezné át érdemben. A bizottság, és kiváltképp annak egyik vezetője, Liz Cheney, számos új – szinte kivétel nélkül republikánus – tanút győzött meg, hogy eskü alatt jegyzőkönyvbe vetessék beszámolóikat.
A volt elnök saját igazságügyi minisztere, Bill Barr jelentette ki, hogy egyetlen alapos csalásgyanút sem talált, melynek apropóján szövetségi szintről támadhatták volna meg Biden győzelmét. Trump azonban az utolsó pillanatig nem mondott le ennek lehetőségéről. Kiderült továbbá, hogy a távozni nem szándékozó elnök tudott róla, hogy az általa meghirdetett tüntetésre számos támogatója felfegyverezve érkezett, de ennek dacára sem fogta vissza őket, és a Capitolium irányába indította el őket. Majd az erőszakos behatolás ismeretében sem fújt visszavonulót támogatóinak a közösségi médiában, ahol egyébként gyakran percenként ontotta magából az üzeneteket. Egy fehér házi alkalmazott vallomása szerint még a saját limuzinját is el akarta téríteni, hogy a Capitoliumnál találkozhasson épületet ostromló támogatóival.