2020 februárjában olvastam a South China Morning Post-ban, Ázsia egyik legmegbízhatóbb hírforrásában, hogy fertőzésveszély miatt bezárták Makaó kaszinóit. Erről eszembe jutott 2003, a madárinfluenza-járvány, amelynek ugyancsak ez volt az első jele, ám erre akkor sem figyelt a világ. Guangdong (régi, ismert nevén Kanton) városában kezdődött, Hong Kongtól kéznyújtásnyira, végigsöpört Ázsián, ám Európát elkerülte.
Most nem voltunk ilyen szerencsések. Két éve élünk egy korlátok, félelmek és remények közé szorított másféle világban, amelyhez igyekszünk hozzászokni és igyekszünk beletanulni. Megpróbálunk alkalmazkodni, szakítani a régi szokásokkal. Bízunk abban, hogy egyszer véget ér. És ha véget ér, mi jön utána? M is történt ebben a két évben?
1. A tudomány tétovázott
Mintha a szakértők is meglepődtek volna. Mai napig nem tudják, hogyan kezdődött. Sejtjük, vannak elméletek, először a vuhani denevérek voltak a felelősek, és ez észszerűnek is látszott. Négy évet töltöttem Kínában, magam is láttam, hogy még a milliós nagyvárosokban sincsenek meg az alapvető higiéniai feltételek, a szegény családok egy fedél alatt élnek az állataikkal, ürülékkel fűtenek, soha nem mosnak kezet, nem kell csodálkozni. Viharsebesen kezdett terjedni a vírus, a WHO először azt mondta, hogy emberre nem veszélyes, később ezt módosította. Talán Európa megússza, ebben reménykedtünk. Nem úszta meg. Egy Olaszországban élő zárt kínai közösségben bukkant fel először. Akkor derült ki, hogy a tudomány, ezen belül a víruskutatás, lényegében tehetetlen. „Átugrik”. Ez volt a kulcsszó.
A WHO módosította az állásfoglalását, átfogó intézkedést nem tudott javasolni, a nemzeti járványügyi intézetek tehetetlenek voltak. A vírust azonosították, már tudták, hogy a tüdőre megy. Védekezés: távolságtartás, maszk és kézmosás. A modern technika eszközei. Pánik. Félelem. Kerüljük embertársainkat. Ne bízzuk bennük. A WHO azt tanácsolja a tagállamoknak, hogy erősítsék a védekezést. A második évben az oltás a reménysugár. A legújabb mutáció azonban alattomosan, gyorsan és hatékonyan terjed, tünetek nélkül is fertőz, elpárolognak a remények. Mindig velünk marad, mondják a szakemberek, de lehet, hogy fél év múlva mást mondanak.