Ahhoz, hogy a mostani árvíz kapcsán tapasztalt politikai akciókat érdemben elemezni tudjuk, érdemes először végiggondolni azt, hogy egy árvíz – vagy bármilyen természeti katasztrófa – esetén pozíciójukból adódóan mi az egyes politikai szereplők feladata. Egy miniszterelnöknek és az állam különböző vezetőinek legfontosabb teendője, hogy azonnal reagáljanak a veszélyhelyzetre és hatékony intézkedéseket hozzanak. A kormányfőnek irányítania és folyamatosan ellenőriznie kell a védekezési műveleteket, mindent meg kell tennie a károk enyhítéséért. Kulcsfontosságú, hogy a rendelkezésre álló állami erőforrásokat – legyen szó emberi vagy anyagi erőforrásról – megfelelően koordinálja és a legkritikusabb helyszínekre irányítsa. És végül fontos, hogy rendszeresen tájékoztassa a lakosságot az eseményekről, nyugalmat árasztva és világos útmutatást adva a további teendőkről, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát a bizonytalan helyzetben.
És milyen cselekvésre van lehetősége egy ellenzéki politikusnak? Mindenekelőtt arra, hogy ellenőrizze a közhatalmat, vagyis információt kérhet a veszélyhelyzet elhárításával kapcsolatban az állam különböző szereplőitől, azt megoszthatja a közvéleménnyel, és ha hibát lát, akkor arra felhívhatja a figyelmet. Ezek mellett megteheti azt, amit bármely más állampolgár, vagyis önkéntesként segítheti a védekezési munkálatokat.
Külön-külön vizsgálva, e tekintetben mindenki hozta a maga szerepét az elmúlt napokban. Orbán Viktor és miniszterei az árvízi védekezéssel voltak elfoglalva. A miniszterelnök külföldi útjait is lemondta a veszélyhelyzet miatt. Sajtótájékoztatókkal és socialmedia-videók sorával bizonyították, hogy urai a helyzetnek, és mindent megtesznek az emberek védelme érdekében.
Nem tett másképp Karácsony Gergely főpolgármester sem, aki egész héten a fővárosi árvízi munkálatokkal foglalkozott, az érintett budapesti szervezeteket járta körbe, ellenőrizve, hogy minden rendben halad-e. Eközben eleget tett az állami szervezetekkel való együttműködés követelményének is, így az is megtörtént, amire eddig nem nagyon volt példa: Orbán Viktor Facebook-oldalán feltűnt Karácsony Gergely, aki az operatív törzs ülésein főpolgármesterként rendre a miniszterelnök mellett ült.
Az ellenzéki politikusok árvízi tevékenysége leköveti a júniusi választási eredményeket. Kétségtelen, hogy minden párt és azok vezető politikusai kivették részüket a homokzsákok pakolásából, azonban míg az MSZP-nél és a Momentumnál jellemzően egy-két posztban merült ki, addig Gyurcsány Ferenc sorozatban jelentkezett be a gátról, Magyar Péter pedig gyakorlatilag kiköltözött a Duna partjához. Az önkéntesként segédkezés feladatát így minden szereplő kipipálhatta. Érdekes fejlemény azonban, hogy a kormány védelmi tevékenységével szinte csak a Tisza Párt elnöke foglalkozott. Politikai értelemben az árvízi helyzet így egy Fidesz-Tisza meccsé alakult, amelynek fejleményei két tanulságot mindenképp hoztak.
Jól érzékelhető – és teljesen logikus lépés –, hogy Magyar Péter már jóideje Orbán Viktor mellé pozícionálja saját magát. A legnagyobbnak tartott ellenzéki erő vezetőjeként erre a pozícióra mindenképpen szüksége van ahhoz, hogy a következő választáson esélyes kihívóként indulhasson el. E célnak az elérése érdekében okos taktika lépés, ha egy veszélyhelyzetben jó előre felszólítjuk a miniszterelnököt, hogy mondja le a külföldi útjait. Hiszen szinte nyilvánvaló, hogy ezt magától is megtenné, de így az ellenzéki szereplő azt érzékeltetheti, hogy a kormányfő az ő nyomására hozta meg döntését. A politikai kommunikációban az ilyen helyzetek hasonlítanak az almafa alsó ágán lévő gyümölcsre: könnyű leszedni, és van olyan finom, mint a magasabb ágakon lévők.
Más a helyzet azonban a vízügyi dolgozók bérrendezésének napirendre kerülésével kapcsolatban. Magyar Péter egy szerda esti interjúban beszélt arról, hogy: „A szakértelmet illene megbecsülni, azt a vízügyi hatóságot, ahol jelenleg egy vízügyi szakember 14 év tapasztalattal, három diplomával kevesebb, mint bruttó 400 ezer forintot keres egy hónapban. Egészen megalázó! Nem véletlenül hagyják ott rengetegen ezt a szakmát is. És ugyanez igaz a katasztrófavédelemre, ahol 3-5 ezer ember hiányzik állítólag a rendszerből.” Mindezek után Orbán Viktor csütörtök reggel az árvízhelyzettel foglalkozó sajtótájékoztatóján már arról beszélt, hogy a vízügyi dolgozók bérét mindenképpen rendezni kell.
2010 óta nem volt példa arra, hogy ellenzéki politikus nyilatkozata vagy javaslata olyan hatást érjen el, hogy Orbán Viktor alig néhány órával később egyértelműen annak megfelelően alakítsa döntéseit. Az események láncolatának több értelmezése is lehetséges, és nem tanulság nélkül való egyik sem.
Ha Orbán Viktor csütörtök reggel Magyar Péter nyilatkozata miatt beszélt a vízügyi bérekről, akkor ez azt mutatja, hogy a Tisza elnökének lépéseit komoly politikai veszélynek tartják. A Fidesz az elmúlt közel másfél évtizedben csak akkor lépett olyan irányba, amely megegyezett az ellenzéki felvetésekkel, amikor amögött jelentős társadalmi erőt érzett. Ilyen volt az internetadó bevezetésének elvetése, a vasárnapi boltzár eltörlése vagy éppen az olimpiai pályázattól való elállás. Ha Magyar Péter szavai ebben a helyzetben a legmagasabb kormányzati körökre tudtak hatni, az a Fidesz szinte végtelen mennyiségű kutatási adaton és politikai információn alapuló döntési rendszerében azt jelenti, hogy a Tisza áradását olyan komoly politikai kockázatnak értékelik, amire magának Orbán Viktornak kell reagálnia.
Az eseményeknek azonban lehet egy másik olvasata is. Mégpedig az, hogy Orbán Viktor nem azért beszélt a béremelésről, mert Magyar Péter erről nyilatkozott előző este. Vagyis Orbán Viktor annak ellenére jelentette be a béremelést, hogy egy jelentős ellenzéki szereplő épp előtte ezzel a témával foglalkozott. Egy ilyen lépéshez a politikában arra van szükség, hogy az adott politikai szereplő ne tekintse veszélynek azt, hogy a másik fél ezt saját érdemeként fogja feltüntetni. Ez pedig azt jelenti, hogy a miniszterelnök nem tartja jelenleg érdemi politikai veszélynek a Tisza Párt elnökét, vagy legalábbis nem akarja annak mutatni.
Hogy e kettő közül melyik történt, azt Orbán Viktoron és környezetén kívül biztosan senki nem tudhatja. Ami azonban biztos, hogy az árvíz körüli politikai csatározásokban a legtöbb politikai szereplő sikeresen játszotta el azt a szerepet, ami tőle elvárható, és amivel saját meglévő támogatóinak körében elismerést és elégedettséget válthat ki. Még a legjelentősebb esemény – a vízügyi béremelés témája – is olyan szinten maradt, hogy annak értelmezése nem húzza át keresztben a meglévő gondolati sémákat. Aki eleve Orbán Viktort tartja szimpatikusnak, annak ugyanúgy megvan az illeszkedő értelmezése, mint annak, aki Magyar Pétert. Azok lógnak csak ki kicsit, akik egyik szereplőt sem kedvelik. Röviden: nem ez az az ügy, amely egyértelmű változást hozna a magyar politikai életbe. Így nem marad más hátra, továbbra is várnunk kell még arra, hogy megtudjuk, végül ki lesz az legény a politikai gáton.
A szerző a Forrás Társadalomkutató Intézet alapítója.