Üzemeltetés. Magát a csatornát a Panama-csatorna Hatóság üzemelteti, vagyis közvetve Panama állam. A csatorna környezetében működő kikötőket tulajdonolják magántársaságok, s működtetik azokat a panamai törvények alapján, amit a panamai hatóságok ellenőriznek. Szám szerint öt ilyen kikötő van, három a karibi, és kettő a csendes-óceáni oldalon. Közülük kettőt üzemeltet a hongkongi CK Hutchison nevű cég, egyet a tajvani Evergreen Marine, egyet a szingapúri PSA International, s egyet az amerikai Carrix. Közülük a hongkongiak húzták magukra a kínaiságot, őket jelölte ki az Egyesült Államok alapvető veszélynek. Az ügyben megszólaló biztonsági szakértők többsége szerint a cég akkor sem jelentene veszélyt, ha hardcore kínai lenne. Szigorú szabályok és szerződések között tevékenykednek, kicsi az esélye, hogy az esetleges rossz szándékú adatgyűjtések hatékonyabbak lennének innen, mint a műholdakról. Hadihajók kikötéséhez pedig a panamai hatóságok engedélye szükséges, ez nem a működtető hatásköre.
Ezzel együtt az amerikai kormányzat attitűdjéből látszik, hogy minden áron valamilyen dominanciához akarnak jutni a korábbiakhoz képest. Ez már egy szélesebb megközelítéshez vezet.
Tengeri áruszállítás. A Kínával való verseny, a nagy kelet-ázsiai rivális megállítása, de legalább lefékezése azokra a területekre koncentrál, amelyeken a kínai előretörés a leginkább érzékelhető. Ezek egyike a tengeri áruszállítás, szélesebb értelemben a tengereken való mozgás infrastruktúrája. Kína hatalmas kikötői hálózatot épített ki az idők során magának, s ma 50 ország 93 kikötőjében működtet terminált, sok helyen többet is. A Marine Insight szerint a világ hajóépítő iparából 56 százalékot hasít ki Kína. Korábban írt már róla a Jelen is, hogy Washingtonban terveket dolgoznak ki a kínai hajózási társaságok, illetve a kínai gyártású hajókat üzemeltetők ellen. De ugyanebbe az elképzelésbe kapcsolódik részben Grönland ügye is. Korábban kínai vállalatok érdeklődtek a sziget lehetőségei iránt. Ajánlatot tettek az eredetileg amerikai, később dán, azóta elhagyott tengerészeti bázis, Grønnedal megvásárlására, a repülőterek kifutópályáinak felújítására, bányászati feltárásokra. Ezeket amerikai nyomásra a dán kormány sorra elhessegette. Az intenzív érdeklődés belepasszolt abba a szélesebb kínai szándékba, amely a hajózási infrastruktúra kiépítésére irányul, amelyben egyre fontosabb szerepet játszik az északi hajózási útvonal mind ígéretesebb lehetősége. Meglepő lett volna, ha az amerikai kormányzat előbb-utóbb szintén nem lát ebben fantáziát.
A Panamában két kikötőt működtető Hutchison kezében is egy világhálózat van, 23 ország 43 kikötőjét érinti. Ezt a hálózatot azonban általában nem számolták hozzá a kínai világhálózathoz, nem is volt annak a része. A Hutchison eredetileg hongkongi brit kikötői vállalkozás volt, 1863-ban alapították. 1979-ben, jóval Hongkongnak a Kínai Népköztársaságnak való visszaadása előtt került jelenlegi tulajdonosának, az elmúlt fél évszázad legtehetségesebb és legsikeresebb hongkongi üzletemberének, Li Ka-shingnek a befolyása alá. A 96 éves vállalkozó a hírek szerint nincs is különösebben jóban a pekingi fejesekkel, s az elmúlt évtizedben a szárazföldi kínai érdekeltségeinek jórészét fokozatosan kivonta. Vállalatbirodalmának minden ágazata, vagyis a kikötők működtetésén kívül a kiskereskedelmi, a távközlési és ingatlanpiaci aktivitása is kifejezetten virágzó. Hongkongban olyan tekintélynek örvend, mint Warren Buffet Amerikában, még visszafogott, nem „luxizó” életvitelükben is hasonlítanak. Évente egyszer beszél a sajtóval, akkor elmondja a tutit a jövőről, s sok mással ellentétben általában igaza is szokott lenni.
Mindenesetre sokan meglepődtek, amikor a Trump panamai nyomására megindult folyamatok hatására rapid gyorsasággal bejelentették, hogy nemcsak a két panamai kikötőt, hanem a teljes globális hálózatát eladják a BlackRock amerikai befektetői birodalomnak. Nem vallott rá, hogy jól menő üzleteit eladja. Az első hírek szerint egyetlen oka volt az egyezségre: olyan eszelősen jó ajánlatot kapott a világ legnagyobb vagyonkezelőjének tartott BlackRocktól, hogy annak nem tudott ellenállni.
Kínának nem tetszik. Itt jön a misztikusabb rész. Egy hongkongi lap, melyet Peking-barátként szokás emlegetni, a Ta Kung Pao azonnal élére állította a kérdést: mindenkinek el kell döntenie, melyik oldalon áll. A nemzeti érdeket követi, vagy szembe megy azzal? A cikk, s aztán még sorban jó néhány, felkerült a hongkongi ügyekkel foglalkozó kínai kormányhivatal honlapjára. Sejthetően ennél direktebb nyomások is érhették a Hutchisont. Nem olyan világos, hogy miért különösen fontos ez a kérdés Peking számára. Egy magyarázat persze, hogy nemcsak Washington, de Peking is kínainak nézi a hongkongi céget. S ha már „kínai”, akkor ne már, hogy az amerikaiak rángassák, s főképp ne már, hogy ilyen könnyen hagyja magát. Annyi jelentősége van a dolognak, hogy a kínai cégek vonzzák egymást, könnyebben működnek együtt egymással, mint másokkal, gördülékenyebben kötnek üzletet. S esetleg működik az amerikaiakkal szembeni bizalomhiány, hogy az új kikötőműködtetők majd piszkoskodni fognak a kínai szállítókkal. De ennyi. Mint említettük, nem jön számításba a katonai szempont sem, mert az a panamai hatóságok ügye, s egyébként sem kötött még ki egyik panamai kikötőben sem kínai hadihajó, hiába a „kínai” működtető.
A helyzet azonban alkalmas a politikai szándékok jelzésére. De az ügylet ellenzésének, akadályok állítgatásának természetesen van kockázata is. A kínai kormányzat tulajdonképpen napokig nem reagált az eladás bejelentése után. Ment a Ta Kung Pao újraközlése Hongkongban, kommentár nélkül, miközben az anyaországban teljes volt a médiacsend. Még a közösségi médiát is erőteljesen szűrték, megakadályozandó Li Ka-shing és a Hutchison megjósolható online lincselését. Ment a tétek mérlegelése. Aztán néhány nappal később a South China Morning Poston keresztül kiszivárgott, hogy a beharangozott határidőig nem fogják aláírni a szerződést. A hír szerint a piacszabályozás állami hivatala megvizsgálja az ügyletet, nem világos, hogy pontosan mit és milyen szempontból. A pekingi hatóság legfeljebb a kínai operációkat vizsgálhatja, s persze a hongkongi hatóságot is presszionálhatják. Az aláírás halasztását mindenki igyekszik a maga szempontjából értékelni. Ki abban bízik, hogy lesz egyezség, ki abban, hogy befolyásolhatja a részleteket, ki abban, hogy nem lesz. Jelen állapotában egy 23 milliárd dolláros üzletről van szó.