Amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy az ő ajánlata a legjobb a fiatalok számára, amivel egyetlen ország sem versenyezhet, rögtön a cseles eladó jutott eszembe, aki nem engedi hogy az ügyfél benézzen az autó alá, próbakört is csak az udvaron lehet megtenni, a szervízelést igazoló papírok pedig mindig épp a másik irodában maradnak. Aztán a hirdetésben újszerű állapotúnak leírt autó már a vásárlás másnapján lerobban.
A felszínen úgy tűnhet, hogy Orbán Viktor számára fontos a fiatalok megnyerése. Erre irányuló intézkedés volt a 25 év alattiak SZJA-mentessége, és még notebookokat is osztogattak a diákoknak. Azaz: menő dísztárcsákat tettek a kerekekre, miközben az alváz rozsdás, a motor pedig hengerhibás.
Szavakban nagy hangsúlyt fektettek az oktatáson belüli digitalizációra. Beszereztek ugyan rengeteg interaktív táblát, de azok használatát nem építették be a tanmenetbe, így vált a remek elképzelés a takarítószemélyzetek rémálmává. Állami E-napló is készült, ami többször frissül, mint ahány tényleges funkció van benne, a KRÉTA a mai napig instabil, mintha még mindig a tesztelési fázisban tartana. A tanulók kompetenciamérésén a kormány informatikai rendszere is vizsgázott – bízzunk benne, hogy az előbbiek jobban teljesítettek, mint az utóbbi.
Diákként alulnézetből látom azt, amit a propaganda ügyosztály felülről mutogat. A pénzhiány rányomta a bélyegét a közoktatásban eltöltött éveim jelentős részére. A megalázóan alacsony bér miatt a pedagógusok bármilyen más munkát elvállalnak, így lassan az lesz a kérdés, hogy a fizikatanár vagy a fénymásolópapír fogy el hamarabb az országban.
Ahogy a trükkös kereskedő a kilométerórát, úgy tekerte vissza a kormány az időt az oktatáspolitikában. A 2010 után visszahozott szemlélet talán a 70-es években lehetett nullkilométeres.