Június utolsó napján Bécsben jelentette be Orbán Viktor mellett Herbert Kickl, az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke és Andrej Babiš, az ANO elnöke, volt cseh miniszterelnök, hogy „patrióta” nyilatkozatot adnak ki, és európai parlamenti frakciót alakítanak. Közülük az ANO-t nemrég tessékelték ki maguk közül az európai liberálisok, az FPÖ pedig a Le Pen- és Salvini-féle Identitás és Demokrácia (ID) frakció tagja volt. Az FPÖ-t az ID-ből idén kizárt német AfD-hez hasonló megnyilvánulások miatt – például a náci Németország bűneinek relativizálását illetően – érték kritikák, és még az alapvetően oroszbarát ID-n belül is kirívónak számított az FPÖ moszkvai bekötöttsége.
Emlékezetes, hogy amikor kisebbik koalíciós pártként legutóbb kormányon volt, az FPÖ külügyminiszterének esküvőjén Putyin volt a díszvendég, s azóta ez a volt miniszter Oroszországba emigrált. Maga Kickl belügyminiszterként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az orosz titkosszolgálatok minél zavartalanabbul tevékenykedhessenek Ausztriában.
Orbán Viktor orosz kapcsolatait aligha szükséges külön ecsetelni, főként azt követően, hogy és ahogy az uniós soros elnöksége első napjaiban Moszkvába látogatott, mellőzve minden egyeztetést európai és észak-atlanti partnereivel. Ha valaki esetleg azt gondolta, hogy a július 2-i kijevi Orbán-látogatás akár csak kommunikációs korrekciót jelent, bizonyosan konstatálhatta tévedését, amikor három nappal később a Kremlben Putyinnal kezet rázó Orbánt látta a hírekben, aki sem ott nem említette fel az orosz agresszió tényét, sem a látogatás után nem ítélte el az orosz rakétatámadást az ukrán gyerekkórházak ellen.