Október utolsó hetét Tbilisziben kezdte Orbán Viktor, asszisztálva Khobakidze grúz miniszterelnöknek, hogy az EU soros elnökségét adó ország vezetőjének jelenlétével igazolhassa a kormánypárt győzelmét hozó hivatalos, de széles körben vitatott választási eredményt. A magyar miniszterelnök látogatásának nincs is más magyarázata, mint az, hogy ezt az igazolást akarta megadni Khobakidzének, hiszen a két ország között nincs olyan téma, amelynek a megvitatása sürgős tárgyalást igényelt volna, és nem várhattak volna vele a tiltakozások lecsillapodásáig. Orbán még azt is állította Georgiában (Grúziában), hogy az eredményeket senki nem kérdőjelezi meg, holott – mások mellett – a grúz államfő is választási csalás gyanúját fogalmazta meg. S hogy még világosabb legyen a helyzet, Orbán azt is mondta Tbilisziben – majd ezt visszhangozta Szijjártó Péter külügyminiszter is –, hogy a Grúz Álom párt győzelmével kerülte el Georgia, hogy második Ukrajnává váljon. Ezzel nem egyszerűen azt fogalmazta meg a magyar miniszterelnök, hogy nem kell, nem szabad támogatni Ukrajna védekezését Oroszországgal szemben, hanem azt is axiómaként szögezte le, hogy ha egy ország Oroszországnak nem tetsző kormányt választ, akkor az oroszok megtámadják, és ezért a megtámadott lesz a hibás.
Ezt követte Orbán bécsi útja, amelynek a hivatalos részére az új osztrák parlament szabadságpárti elnökétől kapott meghívást. Orbán úgyszintén találkozott Herbert Kickllel, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökével, akivel közösen hozták létre a Patrióták Európáért EP-frakcióját a nyár folyamán. Az egyazon pártcsaládhoz tartozó vezetők találkozója, a pártok közötti szoros viszony fenntartása teljesen bevett csatornája a diplomáciai kapcsolatoknak, az azonban már jóval kevésbé megszokott, hogy az újabb kormányalakításra megbízással rendelkező Karl Nehammer kancellárral nem jött létre találkozó. Habár kétségkívül az FPÖ nyerte a szeptember végi osztrák szövetségi választást, nagy eséllyel a kormányon kívül rekedhet, amiről akármi is a magyar miniszterelnök véleménye, a szuverenitás jegyében ez Ausztria legsajátabb belügye, a magyar kormány mindenkori partnere pedig a mindenkori osztrák kormány. Azért is meglepő és Orbán saját dolgát nehezítő fejlemény lenne az elhidegülés Orbán és Nehammer között, mert a két kormányfő a szerb elnök bevonásával saját hármas miniblokkot hozott létre a közelmúltban, elsősorban a migrációs politika megvitatására. Ennek nyomán, bár Nehammer az Európai Néppárt (EPP) oszlopos tagjának számító Osztrák Néppárt vezetője, az osztrák vezetés mindeddig jóval barátságosabb viszonyt ápolt a Fidesszel és a magyar kormánnyal, mint ami az EPP általános politikájából következne.