Nagy az öröm (és a meglepődés), SMS-t hozott a posta csütörtökön, hogy vasárnap szeretettel várnak oltakozni itt és ekkor, kinyomtatott nyilatkozatot hozzon, éppen csak a „csókol Cili néni” aláírás hiányzott az üzenet aljáról. Nofene, gondolja az elégedett páciens, aki ugyan kora alapján beleesik a hétvégi oltási kampány célcsoportjába (47-59 évesek), de egyetlen krónikus betegséggel sem büszkélkedhet, még egy nyomorult magas vérnyomása sincs, pedig korosztályában ezzel igencsak kisebbségnek számít. Nem baj, gondolta hősünk, biztos valamiért fontosnak gondol valaki, aki a döntéseket hozza, bár annak nagyobb a valószínűsége, hogy valami véletlengenerátor teljesen random választott ki 74 ezer embert az amúgy meglehetősen népes korcsoportból. Mindenesetre magas vérnyomására 15 éve folyamatosan gyógyszert szedő, vele egyidőben regisztráló, de az oltásból most kimaradó felesége morgására rutinból elő tudott rántani egy orbáni népi bölcsességet: ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el. Ha egyszer oltani akarnak, oltsanak.
Az öröm másnap reggelig tartott, amikor néhány óra leforgása alatt megjelent a kormányzati „tájékoztatási” honlapon, hogy eltörlik a hétvégi tömeges oltást, majd gyorsan levették ezt a hírt, majd bejelentették, hogy mégis eltörlik, majd megint bejelentettek valamit, de sajnos semelyik kormányzati szereplőnek – köztük magának Orbán Viktornak és méltó szárnysegédjének, Gulyás Gergelynek – sem sikerült egy értelmes mondatban összefoglalnia, mit is szeretnének tudatni. Miközben a családban ment a találgatás és jobbról-balról elemezték az elhanagzottakat, megérkezett a lemondó SMS: elhalasztjuk, később, de hamarosan, majd értesítjük.
Akkor ennyi volt, gondolta hősünk. Egészen 20 percig, amikor orvosi egyetemista lánya közölte, hogy a hallgatók belső levelezése szerint minden adag vakcinát kiszállítottak az oltópontokra, a személyzet ki van vezényelve a hétvégére, úgyhogy aki odamegy, azt beoltják. Miután pedig szombaton azzal volt tele a Facebook, hogy hány ismerős és ismerős ismerőse kapta meg mégis az oltást, hősünk végül úgy döntött, tesz egy próbát az eredetileg kapott időpontban. (Szerencséjére nem 150 kilométert kellett utaznia ehhez.)