Szinte minden európai nagyvárosnak meg kell küzdenie az ’overtourism’, vagyis „túlturizmus” jelenségével, ahogy a helyi lakóknak is együtt kell élniük a történelmi belvárosokban létrejövő szórakozó negyedek pozitív és negatív követkeményeivel. A folyamatot, amit a növekvő bevételek miatt eleinte kitörően üdvözöltek mindenütt, ma már egyre több helyen megpróbálják szabályozni és mederben tartani – változó sikerrel.
Budapesten sincs másképp. A 2019 őszén választást nyerő Niedermüller Péter polgármester összehívta a Belső-Erzsébetvárosi Munkacsoportot, amelyben az önkormányzat mellett helyet kaptak a lakók és a kerületben működő vendéglátóhelyek képviselői, a munkaadók és munkavállalók. Ez a munkacsoport alakította ki végül azt a kritériumrendszert, amelynek teljesítésével egy szórakozóhely éjfél után is nyitva tarthat.
A szigorítás bevezetése után a több, mint 300 vendéglátóhely helyett már csak mintegy 170 tarthatott nyitva az addig megszokott módon, vagyis éjfél után. Bár az utóbbiak közül a legtöbb egység jogkövető módon működik, akadnak kivételek.
Garai Dóra, az Élhető Erzsébetváros Egyesület elnöke szerint a munkacsoport inkább volt a szórakozóhelyek lobbifóruma, semmint a kompromisszumkeresés színtere, most pedig egyenesen „szicíliai módszernek” nevezte a vendéglátósok újonnan felálló Közös Erzsébetvárosért Egyesületének ajánlásait. Ezzel szemben Nádas Patrik, az Instant-Fogas nevű hely képviselője azt állítja: ha ez így lenne, akkor a hozzávetőleg száz vállalkozás nem végezte volna el a sok százmillió forintos üzemeltetési költséggel járó beruházásokat csak azért, hogy megfeleljenek a kritériumrendszerben felsoroltaknak.
A vendéglátósok úgynevezett csúcslimitereket szereltek be, amelyek automatikusan és fizikailag is korlátozzák a hangteljesítményt, fotocellás, zsilipajtós rendszereket állítottak föl, 150 főt meghaladó befogadóképesség esetén forgalomszámlálót alkalmaznak, és vállalták azt is, hogy este tíz óra után nem végeznek göngyölegmozgatást, biztosítják az ingyenes mosdóhasználatot és mindent megtesznek azért, hogy a vendégek a szeszesitalt ne vigyék ki az utcára, aminek megvalósítására írásos intézkedési tervet nyújtanak be. Továbbá, naponta legalább egyszer, magasnyomású takarítógéppel takarítják az érintett járda- és utcaszakaszt, amit külön dokumentálnak, egyéni hulladékszállítási szerződéseket kötnek, beszüntetik az egyszer használatos műanyagot. Előírás az is, hogy amíg szól a zene, addig a külső nyílászárókat zárva tartják, külső homlokzatra pedig nem szerelnek hangfalat.
Mivel 2022 eleje óta ez a munkacsoport már nem dolgozik együtt, a vállalkozók idén január végén úgy döntöttek, hogy összehívnak egy sajtónyilvános, a korábban üzemelő csoport munkáját helyettesítő beszélgetést. Céljuk, hogy így új platformon kezdeményezzenek párbeszédet az önkormányzattal.
– Szükséges lenne ezután is az élő kommunikáció, mert egy közmeghallgatásra vagy közgyűlésre bevitt kérdéscsoport erre nem ad módot. Ezen a találkozón mondtuk el a javaslatainkat. Minden ötletünk az önkormányzat és az érintett kerületrészben lakók által már korábban is említett igényekre reflektál – mondja Nádas Patrik. Így például az infrastruktúráikból adódó lehetőségeket a rászoruló helyi lakosoknak ajánlanák föl, így egyes helyiségeik megadott időszakokban közösségi irodaként, szociális térként, melegedőként funkcionálnának ingyenes mosdó- és wifi-használattal, továbbá a megmaradt élelmiszereket nem egy bonyolultabb logisztikai rendszeren keresztül juttatnák el a segélyszervezetekhez, hanem helyben adnák át a rászorulóknak. Egy másik ötletük egy szociális bolt üzemeltetése lenne, ahol nagykereskedelmi áron beszerzett élelmiszereket lehetne vásárolni. További felajánlásuk, hogy az álláshelyeik legalább tíz százalékát kínálják föl a helyi lakosoknak, vagy éppen forródrótot üzemeltetnének, hogy a beérkező lakossági panaszra azonnali megoldást találjanak. Mindehhez az egyesület külső forrásokat szerezne, Nádas Patrik szerint a vendéglátóhelyekre beszállító vállalkozások részéről már vannak erre vonatkozó szándéknyilatkozatok is, másrészt a vendéglátóhelyek alapítványi tagdíjat fizetnének.
– Hogy ez milyen keretek között és mekkora összeget jelentene, függ attól is, hogy az önkormányzattal milyen együttműködést tudunk kialakítani. Ha nem sikerül, bár mindenképpen célunk, hogy ez ne így legyen, akkor magunk döntenénk el – teszi hozzá.
Ez így szépen hangzik, de nem kétséges az sem, hogy az önkormányzatnak bőven van mit mérlegelnie: a lakók panaszai között a legerőteljesebb a „külföldi csapatok vonulása és üvöltözése”. Tény, hogy egyes kocsmatúrákat, legénybúcsúkat szervező cégek kedvező feltételek mellett hirdetnek ide, az Erzsébetváros szívébe utakat, és sokszor úgy hivatkoznak a Bulinegyedre, mint arra a helyre, „ahol mindent lehet”.
Bundschuh András jól ismeri a helyzetet, hiszen egy évig dolgozott tolmácsként a közterület-felügyelőknek az éjszakai életben. Lapunknak arról beszélt, hogy ez idő alatt nem találkozott a sajtóban megjelenő „apokaliptikus viszonyokkal”, és tapasztalatai szerint nem is a külföldiekkel van a probléma – konfliktusok általában inkább a magyarokkal alakultak ki.
– Nem tapasztaltam szignifikáns különbséget a hazai és külföldi esetek számának tekintetében. A problémás csoportoknak csak fele volt turista, akiket egyszerűen csak figyelmeztetni kellett. Ők jobbára meglepődtek azon, hogy nem szabad hangoskodni vagy az utcán alkoholt inni. A figyelmeztetést legtöbbször tudomásul vették, elcsendesedtek. Persze közülük is akadtak, akikkel nehezen értettük meg egymást, de ez többnyire abból fakadt, hogy nem beszéltünk egy nyelven. A munkaidőmben egyébként sok volt az olyan üresjárat, amikor nem történt semmi. Csak ültünk és vártunk. Minket soha semmilyen atrocitás nem ért, általában nem is kellett helyszíni bírságot kiszabniuk a felügyelőknek, mert a legtöbben eleget tettek a kérésüknek – meséli.
Hozzá hasonló szerepet töltöttek be a többnyire fiatal színészekből álló ,,csendbohócok”, akik jelmezekben járták az utcákat és jóval közvetlenebb és személyesebb módon figyelmeztették a bulizókat a rend fenntartására. Ez, vélik szakértők, kifizetődőbb olyan helyzetekben, ahol „az alkohol által felszabadított lelkeknek” a tiltás csak olaj a tűzre. A csend cilinderes őrzőit ma már nem lehet látni az utcákon.
Fejér Máté három évig dolgozott csendbohócként.
– Szinte mindig megértették a bulizók, hogy szerencsésebb nekünk szót fogadni, mert utánunk már a közteressel, a biztonsági őrrel vagy a rendőrrel találják szembe magukat. Persze, ehhez szükség volt bizalmi viszony kialakítására – azt kellett kommunikálnunk, hogy mi az ő oldalukon állunk és csak segíteni akarunk. Egyik módszerünk például az volt, hogy a csapat egyik tagját meggyőztük, hogy tartsa kordában a barátait. Ha egy legénybúcsús csapat egészéhez szóltam, akkor nem vettek komolyan, inkább viccből felemeltek, s én lettem a poén forrása, ami még erőteljesebb hangoskodáshoz vezetett. Fontos volt tehát a közvetlenség és a taktikázás. Valakinek azt mondtam, hogy nekem tesz jót azzal, ha csöndben marad és nem a biztonsági őrnek kell őket figyelmeztetni, valakinek pedig azt kellett elmagyarázni, hogy a szemben lévő lakásban vannak, akik aludni szeretnének.
S bár tavaly decemberben a képviselő-testület arról határozott, hogy idén nemcsak tilos lesz szervezni kocsmatúrákat, a résztvevőket pedig meg is bírságolhatják, ezen a tényen mintha felülemelkedne a vendéglátósoknak az az ajánlata, amely szerint a szórakozóhelyek legkésőbb este 11-ig biztosítanának szolgáltatásokat (soron kívüli bejutás, welcome shot, egyéb kedvezmények) a különböző legénybúcsúkat, kocsmatúrákat szervező cégeknek.
– Első körben az időkorlátot tartom win-win szituációnak, mert nem célunk a cégeket hátrányos helyzetbe hozni, viszont így éjfélig garantáltan vége van a kocsmatúráknak. Mivel különálló vállalkozásokról van szó, jogkörünk sincs ezeket a programokat megszüntetni, ráadásul sokéves együttműködésünk van velük. De ha ez sem működik, akkor a részünkről nincs akadálya annak, hogy ezután nem adunk nekik kedvezményeket. Anyagilag nem függünk tőlük – mondja Nádas Patrik, aki szerint a javaslataikkal nem nagyon tudnak előre jutni az önkormányzat hozzájárulása, támogatása nélkül, mert minden javaslatuknak van olyan pontja, amelyhez szükség van a kerületvezetés hozzájárulására és engedélyezésére – igaz, a kerület szerint az általuk ismert javaslatoknak nincs olyan pontjuk, amely esetén ilyen hozzájárulásra volna szükség.
Niedermüller Péter polgármester úgy látja, hogy a munkacsoport elvégezte a feladatát, megalkották a kritériumrendszert, amely működik is.
– Ezeket a kritérumokat, az éjfélen túli nyitvatartás feltételeit a vendéglátósok is elfogadták. A jelenlegi problémák, köztük az utcai hangoskodás, nem is a vendéglátóhelyekre, hanem sokkal inkább a közterületekre vonatkoznak. Ebben az összefüggésben tehát ez rendészeti ügy. Ezt az Erzsébetvárosi Rendészeti Igazgatóság és a rendőrség kezeli. Az önkormányzatnak nincs jogi lehetősége azt szabályozni, hogy ki üvöltözik az utcán. A kerületi rendőrkapitánnyal egyébként szoros kapcsolatban állunk, a budapesti rendőrfőkapitány pedig megígérte, hogy csütörtökönként, péntekenként és szombatonként három plusz egységet, megközelítőleg 24 rendőrt küld a kerületbe. A főkapitány úr szerint az viszont probléma, hogy nincs elég rendőr, miközben erre az önkormányzatnak vajmi kevés ráhatása van. Értem, hogy a lakók miért szeretnék, hogy például a Kazinczy utca elején és végén is legyen két-két rendőr, csakhogy a szándék és a szándék megvalósíthatósága között jókora szakadék van – mondja erre a polgármester.
Nádas Patrik a kritériumrendszer több, sokszor nem elég egyértelmű elemét is megemlíti, amelyeken szerinte még szükséges lenne változtatni. Példaként a Kisüzem esetét említi – a hely éjfél utáni nyitvatartási lehetőségét megvonták.
– Kint lehetnek a vendégek az utcán vagy ki lehet nyitni az ablakot? A közterületen és az utcán zajongó bulizó kinek a felelőssége? A helyé, amelynek az öt méteres körzetében áll, vagy ahonnan már éppen eljött? Ezek összetett jogi kérdések, amelyeknek a szabályozása a gyakorlatban látszódik, és ezen csak közösen tudunk változtatni – mondja, s azzal Niedermüller Péter is egyetért, hogy egy szabályzaton mindig lehet finomítani, ahhoz viszont – teszi hozzá – konkrét javaslatok kellenek.
– Számomra a legfontosabb szempont, hogy a szereplők között konszenzus legyen. Konkrét javaslatot azonban nem kaptam sem a vendéglátósok, sem más részéről, anélkül pedig nehéz volna lépnünk. Jelenleg is követelmény, hogy a vendéglátóipari egységek az előttük lévő járdaterületet tisztítsák. S bár örülök, ha takarítógépet szereznek be, de nem ez a kérdés, hanem az, hogy eleget tesznek-e az előírásoknak. Nagyra becsülöm azt is, hogy szociális felajánlásokat akarnak tenni, de ez nem része a valódi problémának, mert a lakók azt szeretnék, ha abban segítenének a vendéglátósok, ha nem lenne éjszaka üvöltözés az utcán. Ezt a problémát az önkormányzat egyedül nem tudja megoldani, függetlenül attól, hogy milyen pártállású a polgármester és hogy miként hívják őt.
A kerület 2019-ben a kormányhoz fordult, hogy a bulinegyed bevételeiből kapjanak vissza egymilliárd forintot, amit zajcsökkentésre, a tisztaság és a rend fenntartására fordítanának. Választ akkor sem kaptak, a kormány pedig újabban egymilliárd-nyolcszázmillió forintot von el az önkormányzatoktól a Honvédelmi Minisztériumhoz rendelt sportlétesítmények tevékenységének javára.
Ha kormányzati segítségre nem is számíthat az önkormányzat, addig is, egy az európai nagyvárosok által alkalmazott és széles körben elfogadott mintát követve, megalkotta a saját kulturális koncepcióját. Ebben elsősorban azt olyan kulturális szórakozást próbálják helybe hozni, amely eltér a bulinegyed hangulatától, s ehhez több száz önkormányzati ingatlant „hoznának helyzetbe”. Olyanokat, amelyekben próba- és műtermek, galériák alakíthatók ki. A koncepció egyik fő célja az erzsébetvárosi zsidó hagyomány felélesztése és ápolása is.
– Eddig is jelentős összeget fordítottunk a kultúrára, a különböző kulturális kezdeményezések támogatására. Megújítottuk a Róth Miksa Emlékmúzeumot, támogatjuk a Bethlen és az Örkény Színházat és mindenkit, aki kulturálisan hozzá tud tenni valamit a koncepciónkhoz. Az is igaz, hogy nem ismerek olyan vendéglátóst, aki ne azt mondaná, hogy neki ne lenne érdeke a minőségi kultúra közvetítése, de sok olyan kocsma is van, mi tagadás, ahol a külföldieknek eladott olcsó alkoholban mérik a kultúrát – véli Niedermüller Péter.
– Az Instant-Fogasban évi 150 koncertnek adunk helyt, amelyek minden esetben tíz óráig tartanak, vannak kiállításaink, az önkormányzat kérésére bekapcsolódtunk a Budapest 150 programba is. Tehát megvan a közösségteremtő, -szervező és kulturális erőnk és aktivitásunk. Ha az általunk kínált összes közösségi, kulturális programot egy csokorba foglaljuk, akkor láthatóvá válik ez az oldalunk is. Ezért azt is javasoljuk, hogy idén szervezzük meg a Bulinegyed Kulturális Fesztivált. Azt gondolom, akkor lenne hatékony és működőképes, ha az önkormányzattal, a lakókkal közösen alakítanánk tovább ennek a szellemiségét – mondja Nádas Patrik.