Lapunk is számos esetben beszámolt arról a folyamatról, amelyben széles körben igyekeztek változatos módszerekkel felszínre hozni az unió jövőjével kapcsolatos elképzeléseket. A meglehetősen amorf eredmények nagyon nem tetszettek a magyar kormánynak, pedig minden erejével és minden ügynökségével igyekezett azokat befolyásolni. Ezért aztán kötelezte a kormányfő négy asszisztensét, hogy nyújtsanak be határozati javaslatot, amely viszont őt kötelezi arra, hogy egyébként a saját elképzeléseit – immár a népre hivatkozva – próbálja meg Európára rákényszeríteni.
A cél a nerek Európája, vagy legalábbis a nertűrő Európa.
Ehhez a legfontosabb lépés az integráció intézményes tartópilléreinek, az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak a megrogyasztása lenne. Nem kertelnek a beterjesztők, elképzelésük szerint az uniós Szerződésekből törölni kell az „egyre szorosabb egység célkitűzését”, viszont ugyanitt meg kell jelenniük a keresztény gyökereknek és kultúrának, mint erkölcsi iránytűnek, egyben politikai és ideológiai semlegességet kell hozni, igaz, csak az Európai Bizottságnak.
Ennek érdekében kellene az Európai Parlamentet a jelen formájában felszámolni, s oda a nemzeti parlamenteknek kellene delegálniuk képviselőket. Ez a vizionárius négyes szerint valódi politikai legitimitást adna a testületnek, szemben a mai, nem valódi legitimitással, amikoris az európai emberek közvetlenül választják meg a képviselőket. Az eltorzított, a Fidesz púpjára hajlított magyar választási rendszer kapna így nagyobb jelentőséget. De igazából még ezt sem érzi a kvartett elég biztonságosnak, ezért még azzal is megbízzák a kormányt, hogy szerződéses garanciákért küzdjön, amelyek segítségével a nemzeti parlamentek megakadályozhatnák a „nem kívánt” uniós jogalkotást, viszont ők maguk a kormányaikkal együtt akár kezdeményezhessék is az uniós jogalkotást, nyilván, ha kívánják.