Venni, szerezni, átíratni, továbbadni. Magyarországon most nagyon gyorsan követik egymást az események, az ál-események, már benne vagyunk az intenzív választási kampányban, amelyben a NER most kíméletlen hadjáratot kezdett. Értelmetlen és durva a hangvétel, miközben a feledés homályába merülnek néhány éve elkövetett súlyos bűneik.
Alig emlékezünk a Quaestor-botrányra, amelynek egyszerű emberek lettek a károsultjai, olyanok, akik bíztak a pénzügyi rendszer szilárdságában. A nem-egyszerű emberek, akik pontosan tudták, hogy hogyan működik, nem lettek a károsultjai.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt működő – és később látványosan, de büntetlenül csődbe vitt – Magyar Nemzeti Kereskedőház 3,8 milliárd forintnyi államkötvényt tartott a Quaestornál. A pénzt a brókercég összeomlásának napján, vagyis az utolsó előtti pillanatban, hihetetlenül jó érzékkel vagy csodálatos sugallat hatására 2015. március 9-én vették ki. Az eljárás a jelek szerint nem volt törvénytelen, pedig erősen bennfentes kereskedelemre utal. A csőd után közvetlenül „tragikus hirtelenséggel” meghalt Szilágyi András, a tárca beruházási főosztályvezetője. A Bem rakparton mindenki tudta, hogy ő kezelte a Quaestor-ügyeket és öngyilkosságot követett el. Éppen készültek „lerázni”: Quitóban lett volna nagykövet, ez volt az álma, de hát valamiért nem teljesülhetett.