Az elmúlt hetekben sok mindent hallhattunk és olvashattunk csatlakozási folyamatról, tagjelölt országokról és az EU tagállamává válás folyamatáról. Ez rendszerint bennfentes és összetett téma, amelyet politikai intrikák, kétoldalú és regionális konfliktusok uralnak.
A háború nemcsak közvetlenül az EU külső határainál zajlik, hanem pontosan az EU ígéretei és értékei ellen irányul. A demokrácia és a szabadság ellen.
Mégis jó oka van, hogy most ilyen sokat hallunk róla: az orosz elnök, Vlagyimir Putyin már négy hónapja kegyetlen háborút vív Ukrajna ellen. A háború nemcsak közvetlenül az EU külső határainál zajlik, hanem pontosan az EU ígéretei és értékei ellen irányul. A demokrácia és a szabadság ellen. A nyitott határok és a nyílt társadalmak ellen. Ezért volt helyes döntés megadni Ukrajnának a tagjelölti státuszt. De ez csak jelképes lépés, amelyet a jelenlegi politikai körülmények kényszere szült.
Hosszú út a reformokig
A háborúnak egyszer vége lesz, és konkrétumokban fogunk tudni beszélni a reformokról, amelyeket Ukrajnának végre kell hajtania. Ezért baljóslatú az EU-vezetőknek az Európai Tanács legutóbbi ülése után elhangzott üzenete. Reménykedhet-e Ukrajna, hogy a tárgyalások megkezdésekor jobb bánásmódban részesül majd, mint Észak-Macedónia és Albánia? Két olyan ország, amely újra és újra megfelelt az EU által támasztott elvárásoknak, s reformokat hajtott végre a jogállamiság és az igazságszolgáltatás területén, fellépett a korrupció ellen és támogatja az EU külpolitikáját a nemzetközi szintéren. Ők már régóta készen állnak a strukturált és célorientált párbeszédre Brüsszellel, vagyis a csatlakozási tárgyalások hivatalos megkezdésére. Ami azonban még messze van. Tirana és Szkopje erőfeszítései újfent csak kenetteljes dicséretben részesültek. Szó van a további párbeszéd szükségességéről, de konkrétumok nélkül. Amíg vannak olyan tagállamok, amelyek ellenállást tanúsítanak, minden szép beszéd hiábavaló. A kialakuló szakadást nehéz lesz helyreállítani.
Azok után, hogy az ország kész volt még a nevét is megváltoztatni, Szkopje ismét megmutatja, mire hajlandó az EU-csatlakozás érdekében.
Eddig Bulgária akadályozta a legvehemensebben a csatlakozási folyamatot. Az utóbbi időben azonban a módosított francia javaslat elmozdulást hozott az ügyben. Üdvözlendő, hogy a javaslat biztosítja a macedón nyelv és identitás védelmét, és remélhetőleg megteremti végre a csatlakozási tárgyalások megkezdésének lehetőségét Észak-Macedónia számára.
Közelebbről megvizsgálva viszont fontos megemlíteni, hogy Észak-Macedónia a lehető legnagyobb engedményt teszi. Az új javaslat beemeli a bolgárokkal folytatott vitát az uniós tárgyalási folyamatba, ezáltal legitimációt és ösztönzést nyújt EU-tagállamok számára, hogy a jövőben más országok csatlakozását megakadályozzák. Ráadásul aránytalanul közelebb áll a bolgár követelésekhez, mint a macedónok álláspontjához. Azok után, hogy az ország kész volt még a nevét is megváltoztatni, Szkopje ismét megmutatja, mire hajlandó a csatlakozás érdekében. Szükség lesz rá, hogy minden politikai erő konstruktív szerepet vállaljon a parlamentben.
Tirana és Szkopje erőfeszítései újfent csak kenetteljes dicséretben részesültek. Szó van a további párbeszéd szükségességéről, de konkrétumok nélkül.
Az Európától való elfordulás veszélye
Befejezésül, súlyos stratégiai hiba tagjelölti státuszt adni Ukrajnának anélkül, hogy ezzel egy időben megkezdődnének a csatlakozási tárgyalások Albániával és Észak-Macedóniával. Ez hosszú távon Európa keleti és dél-nyugati régióinak további elhidegülését fogja eredményezni a kontinens többi részétől, amivel csak Oroszország és Kína malmára hajtjuk a vizet. Ugyanakkor az emberek Ukrajnában és a Nyugat-Balkánon is európaiak akarnak lenni. Most még.
(A szerző az Európai Parlament tagja, Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ) EU-delegációjának vezetője)
Fordította: Miszlay Blanka