– A munkavállalás sokkal nehezebb.
– Albérlet. Ha akarsz albérletet, sokkal kevésbé szeretik a nőket, főleg, ha még gyereke is van.
– A nőiség. Fiatal nőként sokszor megjegyzést kapok az utcán.
– A gyerekvállalás és a munkavállalás összeegyeztethetősége.
Záporoznak a válaszok a teremben a „Miért nehéz ma nőnek lenni?” – kérdésre. A Közép-európai Egyetem (CEU) Nádor utcai épületében ülünk, egy szürke, télvégi estén. A teremben mindenféle korú, hátterű és nemű felnőttek ülnek, olyanok, akiknek a múltban valamiért nem volt lehetőségük továbbtanulni. A CEU Socrates nekik kínál bölcsész- és társadalomtudományi egyetemi kurzusokat. Most éppen a „Biológia vagy társadalom – Miből fakadnak a nemi egyenlőtlenségek?” című szemináriumon ülünk, és az oktatótól, Vujovits Júliától már érkezik is a következő kérdés, nem titkoltan azzal a céllal, hogy bemelegedjenek a hallgatók, akik négyes csoportokban dolgoznak közösen.
– Miért nehéz ma férfinak lenni? Erre a kérdésre is két percetek van – hangzik az instrukció. Halk beszélgetés kezdődik, a kis csoportokban megvitatják a választ.
– A férfiak felé is vannak elvárások. Tartsa el a családját! Ne legyen szomorú! Ne ölelje meg a gyerekét, mert az már abúzus-gyanús! – válaszol egy negyvenes nő. Egy nyugdíjas férfi azzal egészíti ezt ki, hogy valóban, nem csak a nőkön van társadalmi nyomás. A férfiak nem vallhatnak kudarcot a munkában, mert az szégyenként ég rájuk, ez az elvárás a nőket, szerinte legalábbis, kevésbé érinti.
– Én pont az ellenkezőjét gondolom – szól közbe egy ötven körüli férfi, akiről kiderül, három lányát egyedül neveli. – Kitalálták a nők azt a szót, hogy „pasi”. Ettől elveszítették a férfiak a férfiasságukat. A régivágású férfi már gyanús – fogalmazza meg karakteres véleményét.
Már a kurzus felvezető feladataiból is érezhető, hogy ahányan ülnek a teremben, annyiféle tapasztalattal, véleménnyel állnak a témához.
– A válaszaitokból is kirajzolódik, hogy a társadalmi szinten érzékelhető merev elvárások mindkét nem számára okozhatnak nehézségeket. De vajon melyik nemnek okoznak több nehézséget? – teszi fel a kérdést Júlia, aki a „bemelegítő kör” után egy kvízjátékra invitálja a hallgatókat. A kivetítőn egymás után jelennek meg a kérdések, így ez is: „Az Európai Unió nemi egyenlőségi indexe alapján a tagországok között Magyarország hányadik helyen szerepel? 9.? 18.? Vagy: 26.?”
A kurzus résztvevői egyhangúan találták el azt, hogy ezen index alapján Magyarország az utolsó előtti helyre szorult. Júlia ennek kapcsán bemutatja az indexet, elmagyarázza, milyen szempontok alapján készíti el ezt a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete. Érdekes a következő kérdés is: Magyarországon melyik területen a legkisebb az egyenlőtlenség nők és férfiak között? A döntéshozatalban? Az egészségi állapotban? Vagy a rendelkezésre álló szabadidő terén? Keserédes derültséggel mondják többen is, hogy az egészségi állapot lesz a helyes válasz, hiszen a jó egészségügyi ellátáshoz férés mindkét nem számára rossz – nem fér hozzá senki sem. És valóban, Júlia elmagyarázza, milyen statisztikák, szabadidőmérlegek, mutatják a nők és férfiak egyenlőtlen helyzetét. Az egyik legmegosztóbb kérdés az, hány százaléka a szüléseknek végződik császármetszéssel Magyarországon. 19? 37? 44? Van, aki szerint a 19 százalék is „brutális sok, hiszen az azt jelenti, hogy minden ötödik szülés”. A Socrates Program hallgatói közül sokan nem értik, hogyan kapcsolódik egyáltalán ez a kérdés a témához. Többen azt taglalják, hogy az orvos kényelme miatt lehet magas ez az arány, „mert el akar menni teniszezni, ezért inkább beindítja a szülést”. Végül, a helyes arányt, a 37 százalékot viszonylag kevesen találják el. Júlia pedig elmondja, hogy a nőközpontú vagy épp ellenkezőleg, a nők igényeire rideg ellátás miként függ össze az emberi jogokkal, az esélyegyenlőség kérdésével.