A nyelvet annak használói alakítják. Arra a nyelvészetnek megvannak az elméletei, hogy miként keletkeznek vagy vesznek ki szavak a nyelvből, mit miért részesítenek előnyben a nyelvhasználók, de általában nem igazán lehet tudni azt, hogy egy-egy új jelenséget ki hozott létre, ki talált ki – meglehet, szájhagyomány útján terjedt.
Ám nem így van ez az Orbán-rendszer új szóalkotásai esetén. Ezek ugyanis, minden kétséget kizáróan, a kormány nyelvi stratégiájának a következményei. Nem, nem eredményei, hanem következményei, hiszen álságos lenne azt állítani, hogy ezek az új, politikai érdekből kialakított nyelvi jelenségek feltétlenül a köz javát szolgálnák, még annak ellenére sem, hogy „statisztikailag” nyilván növelik a magyar szókincset, vagyis szókincsbővülést hoznak.
Nézzünk egy példát: a kormány által bejelentett „rezsivédelem” meglehetősen nehezen értelmezhető szó. Ám hangzatos. Van a rezsi és a védelem, vagyis a rezsivédelem a rezsi védelme. Világos. Rendben. De mi van a katasztrófavédelemmel? Annak, aki ezt hallja, nincs kétsége afelől, hogy nem a katasztrófát kell megvédeni, hanem a katasztrófától véd bennünket valami, nyilván, egy szervezet. Remek. De ha így van, akkor mitől véd meg bennünket a rezsi?