2018-ban szomorú statisztikát közölt a KSH: a 18-24 éves roma fiatalok kétharmada korai iskolaelhagyó volt, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett. A hivatal a tendenciára is rámutatott: a korai iskolaelhagyó roma fiatalok aránya 2014 és 2017 között jelentősen növekedett, 57 százalékról 63 százalékra. Érdemes megjegyezni, hogy a negatív folyamatok a teljes 18-24 éves korú népességre is jellemzőek, ugyanis a legfeljebb a nyolc általánost kijárók aránya ebben a 3 évben 11,4 százalékról 12,5 százalékra nőtt. Az iskolaelhagyás sokkoló ütemű növekedése ilyen rövid idő alatt két intézkedésre közvetlenül is visszavezethető.
2010-ben, Orbán Viktor hatalomra jutását követően kormányának első intézkedései az oktatási rendszert érintették. Legelső körben leszállította a tankötelezettséget és lerövidítette a szakképzést. Az oktatásközgazdászok között lényegében konszenzus volt arról, hogy ezek az intézkedések a legsúlyosabb következményekkel a szegény néprétegek gyerekeire lesznek. A már említett KSH-adatok jól mutatják, hogy a tankötelezettség csökkentésének következménye etnikai jelleget is öltött: a 18 évről 16 évre leszállított korhatár sokkal jobban sújtotta és sújtja azóta is a szegényeken belül a roma szegényeket. A legfrissebb oktatási adatokat tartalmazó indikátorkötetben Varga Júlia oktatásközgazdász munkatársaival kimutatta, hogy az elmúlt 10 évben Nógrádban 20 százalékról 35 százalék fölé nőtt a csak általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok aránya a 20-24 évesek között. 2010-ben mindössze egyetlen megye volt, ahol 20 százalék felett volt ez az arány, 2022-ben viszont már öt ilyen megye akadt.
https://jelen.media/alapertelmezett/varga-julia-dramai-a-pedagogushiany-mindenhol-romlik-a-tanitas-minosege/
Látható, hogy beérett a „gyümölcse” annak az oktatáspolitikának, amely ki akarja lökni a nem középosztálybeli hátterű gyerekeket az iskolapadból. Ezt a drámai romlást ugyanis elsősorban az idézi elő, hogy a Fidesz 2012-től 18 évről 16 évre szállította le a tankötelezettség felső korhatárát, hogy minél hamarabb „kiterelje” a fiatalokat a munkaerőpiacra. Persze, minden mértékadó munkaközgazdász és oktatáskutató ennek kapcsán előre jelezte, hogy ezek a fiatalok – versenyképes tudás és végzettség híján – nem fognak tömegesen megjelenni a munkaerőpiacon. És ez így is lett. Erre az indikátorkötet rávilágított: megnőtt az elsősorban községekben élő olyan fiatalok aránya, akik se nem dolgoznak, se nem tanulnak. Itt nem készült roma mutató, de a kistelepüléseken élő szegény családok gyerekei az érintettek, akiknek egy része roma származású.
Mindezt azért írjuk le, hogy be tudjuk mutatni, egy-egy elrontott társadalompolitikai intézkedésnek milyen súlyos, hosszú távú következményei lehetnek az intézkedésben érintettek számára. A tankötelezettségi korhatár leszállításában egyértelműen kimutatható, hogy a romákra különösen súlyos következményekkel járt és jár: évente több ezer fiataltól veszi el ez az intézkedés annak a lehetőségét, hogy kitörjön a szegénységből.
Néhány elkötelezett roma jogvédő, polgárjogi harcos úgy véli: ahhoz, hogy ilyen döntéseket ne hozhassanak meg a kormányok, szükség van az alkotmány (alaptörvény) módosítására. Mert szerintük a legmagasabb szintű jogszabályban kell rögzíteni azt, hogy a romák emancipációjának ne tehessenek keresztbe az egymást követő kormányok.
Ezért Kállai László, a rendszerváltást követő egyik legsúlyosabb oktatási szegregáció feltárásában, a jászladányi iskolaügyben ismertté vált roma aktivista, Glonczi László, nyíregyházi polgárjogi harcos, aki fáradhatatlanul küzd a romákat érő oktatási diszkrimináció ellen és Orsós János pedagógus, iskolalapító, a Dr. Ámbédkar Iskolát fenntartó buddhista egyesület elnöke alkotmányozási javaslatokat szövegeztek a romákat sújtó egyenlőtlenség felszámolása érdekében.
– Az 1989-es „demokratikus” rendszerváltás kudarcának egyik látványos területe, hogy a romák a magyar társadalom peremére szorultak. Nem lehet demokrácia az a rendszer, amelyben a lakosság 8 százalékát kitevő kisebbség lényegében politikai képviselet nélkül marad, várható élettartama évtizeddel rövidebb másokénál, és gyermekei rendre nem jutnak hozzá a munkaerőpiac által elvárt iskolázottsághoz – fogalmaznak az alkotmányozási javaslatokat megfogalmazó aktivisták, akik egyelőre hárman vannak, de reményeik szerint az országban több olyan aktivista is csatlakozni fog a kezdeményezésükhöz, akik elkötelezettek a roma emancipáció mellett.
E megfontolások alapján kérik, hogy az Országgyűlés foglalja Alkotmányba a romáknak a magyar nemzethez való 600 éves idetartozását, amelyhez megfogalmaztak négy rendelkezést.
„1.§ Az Alkotmány mondja ki, hogy Magyarország a magyar nemzet részének tekinti a magyarul (vagy magyarul is) beszélő cigányokat, romákat. A nemzet a köztereken, a kulturális terekben és az iskolai tananyagban állítson emléket a roma hősöknek, a romák történelmi jelenlétének.
2.§ A magyar közigazgatás készítsen szociológiai eszközökkel rendszeres és nyilvános felmérést a romákat sújtó előítéletekről és hátrányokról az oktatás, a lakhatás, az egészségügy és a foglalkoztatás területén abból a célból, hogy a számszerűen mérhető tömeges egyenlőtlenségeket felszámolja vagy érzékelhetően csökkentse.
3.§ Az állami szervek, intézmények feladat- és hatásköri szabályozásában, valamint az egyházi és civil intézmények finanszírozásában és a diákok ösztöndíj rendszerének kialakításában az állam érvényesítse a halmozottan hátrányos helyzet felszámolására irányuló alkotmányos célkitűzéseket.
4.§ A népképviseleti szervek megválasztásakor legyen a pártok alkotmányos kötelessége, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok képviselete a jelölés folyamatától kezdve a lakossági arányaiknak megfelelően alakuljon” – olvasható az alkotmányozási javaslatban, amelyet egyelőre olyan alapnak tekintenek, amelyet közösen, pártok, szakértők bevonásával akár tovább lehet formálni.
– 35 éve volt egy rendszerváltás, de a romák ügyét valójában egyetlen rendszerváltó párt sem képviselte úgy, hogy az hathatós változásokat hozott volna. Kisebb-nagyobb törekvések ugyan voltak, de az alkotmányunk nem volt alkalmas arra, hogy a szegregációt erősítő oktatáspolitikai döntésekkel szemben képviselni tudtuk volna a roma gyerekek jogait. De nem csak az oktatásban, hanem számos más területen is diszkriminációt szenvednek el a romák. Ez a helyzet Orbán Viktor lassan 15 éve tartó miniszterelnöksége alatt minden téren tovább súlyosbodott – fogalmaz Kállai László, aki éppen a napokban alakított TISZA Szigetet a jászladányi romák között, ami azt jelzi, hogy az alkotmányozási javaslataikhoz a 2026-os választásokon kormányváltó erőként felsejlő TISZA párttól is várnak támogatást. Persze, az antiszegregációs aktivisták az indítványához más politikai szereplőktől is várnak pozitív reagálást.
– Vannak törvénykezésre vonatkozó oktatáspolitikai javaslataink is. Az egyik az, hogy adják vissza az iskolákat az önkormányzatoknak. E mellett fontos, hogy emeljék vissza 18 évre a tankötelezettség korhatárát. Látjuk, mit okoz a 16 évre leszállított tankötelezettség. Tudjuk, mi lesz a gyerekeinkkel. Kiesnek az iskolából és örökre közmunkások lesznek – teszi hozzá Kállai László. – Nem a hagyományőrzés kérdése, vagy a kultúra az, ami a fő gondot jelenti most a cigányságnak, hanem a szociális problémák és az oktatási szegregáció. Itt, Jászladányban minden pert megnyertünk, mégsem jutottak minőségi és diszkriminációmentes oktatáshoz a roma gyerekek. Jelenleg a településen van egy egyházi iskola, amely felerészben roma és nem roma, mert már nem tudják nem romákkal feltölteni az intézményt. És van egy állami iskola, ahová száz százalékban cigány gyerekek járnak – magyarázza, hová jutott a település az elmúlt másfél évtizedben. Kállai László még nem kapott a TISZA-tól konkrét felkérést arra, hogy a párt képviseletében dolgozzon, de nem zárkózna el egy ilyen megkereséstől. Kállai Lászlónak az iskolai szegregáció felszámolásában nagy tapasztalata gyűlt össze a rendszerváltást követő időktől máig. – Ez az utolsó cérnaszál – fejezi ki reményeit a TISZA felbukkanása kapcsán.
– Az elmúlt másfél évtizedben a kormánypárton kívül nemigen szólították meg a pártok a legszegényebb rétegeket, a vidékieket, és a cigányokat sem. Magyar Péteren azt látom, hogy emblematikus közösségekben jelenik meg. Ózdon a Hétes telepen vagy az ország legszegényebb településén, Csenyétén. A potenciális választóinak tudatára adja, hogy az itt élő szegény népréteggel dolog van, mert ők is a nemzet részei – ezek már Orsós János szavai, aki szintén részt vett az alkotmányozási javaslatok megszövegezésében. Orsós János szerint a TISZA felbukkanása fontos politikai lehetőség, mert talán esély van újra meghallani azt a hangot, amit másfél évtizede elhallgattattak.
– A politika nyelvezetébe visszakerül az oktatási integráció kérdése. Ugyanakkor Magyar Péter nem integrációról beszél, hanem a szegregáció bűnéről – mondja Orsós János, hozzátéve, hogy Magyar Péter felbukkanása a szegények által lakott településeken azért is figyelemre méltó, mert ez kampányidőszakon kívül történt. – Ezt a kormánypárton kívül más politikai formáció nem csinálta – szögezi le. – A jelenlegi sokadik kétharmad nagy valószínűséggel 2026-ban nem fog megismétlődni. Nem vagyok jós, de úgy érzem, hogy a közhangulatban benne van a változás, az emberek változásra vágynak. Emiatt a vágyakozás miatt gondolom azt, hogy az alkotmányhoz hozzá kellene nyúlni. Mert ahhoz, hogy a demokratikus értékeket, az emberi jogokat újra számon lehessen kérni az állami gépezet mozgásában, ahhoz ez elengedhetetlen lenne – indokolja részvételét az alkotmányozási javaslatok megszövegezésének munkálataiban. – Azt szeretnénk elérni, hogy ha valóban fordulat lesz, akkor az terjedjen ki a cigányokra is. Örülünk, hogy nemzetiségi jogaink vannak, mint a ruszinoknak, horvátoknak, szlovákoknak és sorolhatnám. De a hazai cigányság a magyar nemzet része. Több száz éve itt élünk. És nem szeretném, ha a gyerekeinket külön, a többségtől elkülönítve oktatnák. És bár a szabad iskolaválasztás minden magyarnak joga, de nekünk jelenleg még sincs meg az a lehetőségünk, hogy szabadon iskolát választhassunk, mert látszik rajtunk, hogy nem vagyunk elég fehérek – fogalmaz, hozzátéve, hogy a nemzetnek egészként kell a hazai cigányokkal kapcsolatban gondolkodni.
Orsós János szerint, ha egy politikai erő fel akarja számolni a szegregációt, nem hagyhatja figyelmen kívül azoknak a polgárjogi harcosoknak a tapasztalatát, akik ezen a téren végigküzdötték az életüket az elmúlt két évtizedben. Ilyen Kállai László, aki a jászladányi iskolaügyben küzdött a roma gyerekek oktatási jogaiért, illetve Glonczi László, aki az elmúlt években önkéntes munkával, magányos aktivistaként érte el, hogy a jogsértő szegregációs gyakorlatok nyilvánosságot kapjanak, és megszűnjenek. – A politikának erről a kérdésről diskurzust kell folytatni. Örülnék, ha ezt a TISZA felvállalná, mert az a meglátásom, hogy történelmi pillanatban vagyunk. A hazai cigányság a nemzet része, és a cigányok teljes jogú polgárként akarnak részt venni a nemzet életében. De amíg a magyar nép nem találkozik a legnagyobb természetességgel azzal, hogy a postás, a taxis, a nővérke, aki a vért veszi le, az orvos, aki megvizsgál, a matektanár a középiskolában vagy a bolti eladó cigány, addig megmarad az előítélet és a kirekesztettség, ami Európa közepén, egy demokráciában nem maradhat így tovább. Történelmi pillanatban vagyunk, ha vissza akarjuk állítani a demokráciát – teszi hozzá. Szerinte a rendszerváltás kudarca indokolja, hogy miért kell alkotmányos alapdokumentumban rögzíteni a romákat sújtó egyenlőtlenség felszámolását. – Azért kell a legmagasabb szintű jogszabályban rögzíteni a romák esélyegyenlőségét, hogy ne fordulhasson az elő, hogy egy miniszterben felmerüljön: erőforrásnak vagy inkább tehernek tekinti-e a magyar cigányságot – fogalmaz. Csak hogy világos legyen: Balog Zoltán református püspök, aki éveken keresztül felelt az oktatásért (és akinek miniszteri ideje alatt súlyosbodott a romákat érő oktatási szegregáció) beszélt így Tusványoson, néhány éve, a határon túli roma közösségekkel összefüggésben.
A javaslatok megfogalmazói a 2022-ban elhunyt Setét Jenő, polgárjogi aktivista szellemi örökségére támaszkodnak.
„Az első, amit deklarálni kellene (…) hogy a romák ennek a nemzetnek az egyenrangú tagjai és részesei és ugyanolyan tiszteletet, méltóságot követelnek nekik, mint mindenki másnak. És hagyjuk ezt az oktatás-lakhatás-foglalkoztatást, mert 25 éve minden párt erről beszél a romákhoz kapcsolódóan, majd ezekben az ágazati politikákban olyan döntéseket hoznak, amelyekkel a romák kirekesztettségét és elnyomását tovább növelik.” – fogalmazott korábban az ATV-ben Setét Jenő.