Mi történt?
Július 18-án, a Direkt36 egy nemzetközi tényfeltáró projekt keretében nyilvánosságra hozta, hogy magyar célszemélyek ellen is felhasználták az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust. A 17 szerkesztőség – például a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit, a Le Monde – együttműködésével megvalósult nemzetközi nyomozást a Forbidden Stories tényfeltáró újságírói hálózat vezette, amely az Amnesty International jogvédő szervezettel közösen jutott hozzá egy, az NSO ügyfeleinek tevékenységével kapcsolatos adatbázishoz. Az adatbázisban több mint 50 ezer telefonszám van, amelyeket a tényfeltáró kutatás szerint az NSO-ügyfelek megfigyelési célpontként választottak 2016-tól a világ több mint 50 országából. A Pegasus kémprogram távolról használja ki a telefonok szoftvereinek hibáit, amelyekről még a fejlesztők, gyártók sem tudnak. Ezeken a réseken keresztül a telefonok által nemcsak a célszemélyek beszélgetései hallgathatók le, hanem a legbizalmasabb információk is hozzáférhetők, mint az e-mailek, üzenetek, fotók, videók. A Pegasus komoly kiberfegyvernek minősül, így azt az NSO csak az izraeli védelmi minisztérium engedélyével adhatja el más országoknak, egészen pontosan más országok kormányainak. Hivatalosan a programot csak terrorizmussal és szervezett bűnözéssel gyanúsított személyek ellen lehetne bevetni, azonban a projekt adatai alapján az NSO ügyfelei legalább 10 országban használták, használják újságírók, jogvédők, ellenzéki politikusok, ügyvédek, üzletemberek megfigyelésére (is). A 300 magyarországi célpont közül – többek között – beazonosítottak négy független belpolitikai újságírót, egy sajtófotóst, egy ellenzéki lapokat is működtető médiavállalkozót, egy Fidesztől elfordult egykori minisztert, közgazdászprofesszort és a fungáló miniszterelnök politikai-üzleti ellenfelének, egykori jóbarátjának fiát és legközelebbi bizalmasát, az ügyvédi kamara első emberét, egy kisváros ellenzéki, de jobboldali polgármesterét.
Igaz lehet az a feltételezés, hogy ez egy nemzetközi, szervezett akció?
Akár igaz is lehet. A Hohn Krisztina és Ungár Péter, LMP-s politikusok által benyújtott kérdésre, mely az ügy kivizsgálására irányult, Pintér Sándor válasza 2021. július 21-én annyiban egészült ki a korábbiakhoz képest, hogy a Belügyminisztérium a rendelkezésére álló adatok alapján nemzetközileg gerjesztett botrányt feltételez, amelyet eddig ismeretlen szervezetnek tulajdonítanak.
Ha nemzetközi akció, akkor mi a teendő a magyar vonatkozású információkkal?
Komolyan kell venni őket ekkor is.
Következik-e a nemzetközileg gerjesztett botrány feltételezéséből az, hogy ne vizsgálják ki a magyarországi vonatkozásokat?
Nem. A magyar szálakat akkor is meg kell érteni. A botrány attól még botrány, hogy nem Magyarországról robbant ki.
Szóba jött-e a magyarországi vonatkozásban az, hogy nem (csak) a szervezett bűnözők ellen, hanem független újságírókkal, ellenzéki civilekkel szemben használták lehallgatásra a Pegasust?
Igen. Ez a botrány magja. Ez az, ami ebben az ügyben elfogadhatatlan és mihamarabb tisztázandó.
Kell-e lépni ilyenkor egy demokratikus ország miniszterelnökének?
Mindenképpen.
Hogyan?
Valahogy így: „Tisztelt magyar választók! A médiában megjelent információk a kormány számára is komoly nyugtalanságot okoznak. Amennyiben igaz bármi is az egyelőre csak a sajtóban megfogalmazott, nem bizonyított vádakból, akkor az ezért felelős személyeknek távozniuk kell a kormányomból. Én ugyanis soha ilyen megbízást természetesen senkinek sem adtam. Kormányom semmilyen védelmi szoftvert, amelyet a szervezett bűnözés és az idegen államokból érkező kémkedéssel szemben bevet, soha és sehol nem kívánt és kíván semmilyen párttal és magyar civilekkel szemben alkalmazni. A szégyen árnyéka rám is vetülne, ha olyan munkatársaim lennének, akik egy ilyen vállalhatatlan és törvénytelen akcióban, akár megrendelőként, akár végrehajtóként részt vettek. A Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának zárt ülését a kormánypárti frakció, az ellenzékkel együtt összehívja, amelyen én magam is részt kívánok venni, a belügyminiszter beszámolóját személyesen meghallgatva.”
Tett-e ilyen lépést a miniszterelnök?
Nem. Hárít, és a belügyminiszter felé tereli a nyilvánosság figyelmét.
Tett-e helyes irányba lépést magyar kormánytag?
Igen, Szijjártó Péter. Ő 2021. július 19-én, Komáromban találkozott a V4-es külügyminiszterekkel, majd sajtótájékoztatón elmondta, hogy megkérdezte az Információs Hivatal (IH) vezető főigazgatóját az ügyről és az ő tájékoztatása szerint, ebben az ügyben nem folytattak együttműködést sem az izraeli, sem más szolgálatokkal, a kérdéses szoftvert pedig nem használják és megállapodást sem kötöttek erre vonatkozóan. Abban az esetben, ha a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülését összehívják az IH vezetője részt fog venni rajta. „Kértem az IH főigazgatóját, hogy legyen kedves ezt a kérdést áttekinteni: milyen titkosszolgálati érdekek állhatnak ezen információk mögött? Milyen titkosszolgálati érdekek amögött, ha ez valóban megtörtént, kinek az utasítására, kinek az érdekében, ha meg nem történt meg, akkor milyen titkosszolgálatok koordinációjával került sor egy ilyen nemzetközi kommunikációs akcióra?” – tette hozzá.
Hol hibázik ez az érvelés?
Az IH nem illetékes a Magyarországon belül, magyar állampolgárokkal szembeni, belbiztonsági érdekből elrendelt lehallgatások tekintetében. Szijjártó esetében ennek ellenére meg kell említeni, hogy a válasza legalább részben megfelel a fentebb leírt, miniszterelnök felé támasztott elvárásnak: intézkedik, vizsgálatot rendel el, a nemzetbiztonsági bizottság ülését természetesnek gondolja és azon részt kíván venni. Látszik, hogy a kormányzaton belül is érezték, a harmadik magyar köztársaság keretei között mi lenne az elfogadható menetrendje egy ilyen botrány kivizsgálásának.
Kommunikált-e más kormánytag a Pegasus-ügyben?
Igen, de minek. Az első kormánypárti politikus, aki bármilyen nyilatkozatot megfogalmazott a Pegasus-ügyről, Novák Katalin, családokért felelős tárca nélküli miniszter volt. Az ATV riporterének a kérdésére, hogy foglalkozik-e a kormány a lehallgatási botránnyal, Novák Katalin válasza, hogy „Nem szeretnék sajtóhíreszteléssel foglalkozni, sem ezen a területen, sem máshol”, valamint hozzátette, hogy „Ha jól tudom, egyelőre egy sajtóhírről van szó”. A probléma az, hogy Novák Katalin számára az az egymondatos helyes válasz állt volna rendelkezésre, hogy „nem”. Pusztán azért, mert egy családokért felelős tárca nélküli miniszter semmit sem tudhat erről az ügyről, hiszen nem tartozik a hatáskörébe. Annyit talán még megengednék neki, ha azt hozzátette volna, hogy bár neki semmi köze nincs ehhez az ügyhöz, de reméli, hogy a kormány illetékes miniszterei és a miniszterelnök úgy kezeli ezt az ügyet, amely az ő ízlésének és értékvilágának megfelelő. Hiszen a nevét adta ehhez a kormányzáshoz.
Ki beszélt még az ügyről?
Varga Judit igazságügyi miniszter.
Mivel érvelt?
Azzal, hogy minden törvényes volt.
Miről nem biztosította az ezzel kapcsolatos kérdéseket feltevő újságírókat?
Hogy ő nem írt alá olyan papírt, amelyben ellenzéki politikusokkal, újságírókkal és civilekkel szemben lehallgatásokat eszközöl a kormány tagjaként. Július elején, a tényfeltáró projektben is részt vevő francia Le Monde újságírója megkérdezte Varga Judit igazságügyi minisztert, hogy megadná-e a felhatalmazást egy újságíró vagy ellenzéki személy megfigyelésére. „Micsoda kérdés! Ez önmagában provokáció!” – hangzott a válasz. A miniszter állítása szerint csak a jogszabályoknak megfelelő megfigyelési kérelmek kaphatnak engedélyt. Mindezek után az igazságügyi miniszter is részletes kérdéssort kapott a tényfeltáró csapattól, de válasz ezekre már nem érkezett. Később Varga Judit folytatta a „szabályok szerint működünk, ezért legitim minden” érvelést, miközben ismételten nem válaszolt arra a kérdésre, hogy ő maga adott-e megbízást független újságírók, ellenzéki politikusok és civilek lehallgatására. 2021. július 19-én, egy brüsszeli sajtótájékoztatón feltették neki azt a kérdést, hogy mit gondol az esetről. „Magyarország egy jogállam és mint minden tisztességes állam, a 21. században rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyekkel el tudja látni a nemzetbiztonsági feladatait” – kezdte válaszát a miniszter, majd a Népszava kérdésre, hogy adott-e engedélyt az újságírók vagy mások lehallgatására ezzel az üggyel összefüggésben, kijelentette: „a titkosszolgálatok működtetése szakmai feladat Magyarországon, amely teljes mértékben független a politikától és ezeket a döntéseket soha nem pártállás, vagy foglalkozás alapján, hanem az adott tevékenység alapján kell megítélnie”.
Hogyan kell egy ilyen helyzetet kezelni egy demokráciában?
Használni kell az intézményrendszerét. Ilyen helyzetekre lett kitalálva a nemzetbiztonsági bizottság. Össze kellene ülnie az ügy tisztázása érdekében.
És ez meg fog történni?
Nem, mert a kormánypártok úgy gondolják, hogy nem áll érdekükben a bizottság munkája. Pintér Sándor belügyminiszter arra a Telextől érkező újságírói kérdésre, hogy „ki tudja-e jelenteni, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nem használt és nem vett ilyen eszközt?”, azt válaszolta, hogy „Én nekem ilyen kijelentésem sosem volt és most sem teszem meg. Viszont miért nem fordulnak az országgyűlési bizottsághoz, Stummer úrhoz?” A válasz cinikus, hiszen legalább egy napja tudta a belügyminiszter, hogy a kormánypárti tagok nem fognak elmenni az ülésre akkor sem, ha az ellenzéki elnök összehívja. Ugyanezért volt hamis a belügyminiszter azon válasza, melyet 2021 július 19-én Szél Bernadett független országgyűlési képviselő kérdésére („Ki vásárolta meg az izraeli kémszoftvert, és mely belügyi, vagy nemzetbiztonsági szervek vettek részt az illegális megfigyelésekben?”) adott. A belügyminiszter válasza még aznap megérkezett, mely szerint Magyarország demokratikus jogállam, melynek nemzetbiztonsági védelmét a Belügyminisztérium látja el, az ezekhez szükséges eszközök és módszerek tekintetében a hatályos jogszabályok betartásával jár el és ezeket a kormányzati és kormányzattól független intézmények rendszeresen ellenőrzik. Továbbá kijelentette: „2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak”. A válasz zárásaként, elmondta, hogy kész az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén válaszolni a konkrét kérdésekre. Csakhogy a kormánypárti képviselők távolmaradása miatt a bizottság működésképtelen volt.
Mit tesznek ehelyett a kormánypártok?
Mindenki ott vállal felelősséget, ahol semmit sem kell mondania. Szijjártó Péter azt a titkosszolgálatot mentegeti magabiztosan, amelynek biztosan nem tartozik az ügy a hatáskörébe. Varga Judit a törvényességre hivatkozik, ami a jelen ügy esetében nem bír magyarázó erővel, mert hatalmas szabadságot ad a lehallgatásokra a jogi háttér. Pintér Sándor pedig hiába ígérte meg, hogy beszél a nemzetbiztonsági bizottság előtt, a párttársai távolmaradása miatt, nem nyílt fórum számára, hogy tisztázza az ügyet, vagy legalább megossza a számára ismert információkat.
Mit látunk?
Egyelőre óriási zavart. Mindkét politikai oldalon.
Mit lép ilyenkor az ellenzék?
Karácsony Gergely népszavazási kezdeményezései között nem szerepel a lehallgatási ügy, Gyurcsány Ferenc a botrány másnapján a balatoni halak áráról posztolt. Az ellenzék vezetői is úgy dobálják ezt az ügyet, mint a forró krumplit. Voltak persze ellenzéki politikusok, akik megszólaltak, akár pártelnöki szinten is, de átütő erőt nem éreztünk. Az ügy súlyossága első számú ellenzéki vezetőktől kívánná meg az üggyel kapcsolatos hangsúlyos állásfoglalást, a folyamatok irányítását és a folyamatos napirenden tartást.
Kik szólaltak eddig meg?
Néhány példa: az LMP parlamenti frakciója részéről Hohn Krisztina és Ungár Péter közleményben kérték, hogy a kormány adja ki a megfigyelési botrány felelőseit. Továbbá, az ügy kiderítésére az LMP kezdeményezte, hogy a nemzetbiztonsági bizottság rendkívüli ülésén hallgassák meg a kormány adott ügyben felelől politikusait és az illetékes szolgálatok vezetőit. Kálmán Olga, a DK elnökségi tagja hivatali visszaélés miatt tett feljelentést a „fideszes lehallgatási botrányban”. Az MSZP-s Mesterházy Attila a NATO parlamenti közgyűlés és az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnökeként írásbeli kérdésekkel fordult a kormányhoz . Kérdései között szerepelt, hogy „Sürgősen választ várunk elsősorban arra az egyszerű kérdésre, hogy az Orbán-kormány megvásárolta-e a Pegasus nevű, vagy bármely más izraeli kémszoftvert?”; „Amennyiben igen, akkor kinek az utasítása alapján indították a megfigyeléseket? Ki döntött arról, hogy mely személy kerüljön fel a megfigyelési listára? Milyen kritériumok alapján választottak célpontokat? Igaz, hogy három újságírót, Panyi Szabolcsot, Szabó Andrást és Dercsényi Dávidot megfigyelték? Melyik nemzetbiztonsági szerv vett részt ezen akcióban és kik kapták meg a jelentéseket?”. A leglátványosabb akciót a Momentum kezdeményezte, tüntetésre hívta a magyarokat és az ellenzéki összefogás pártjait, akik csatlakoztak is a kezdeményezéshez, és bár – egy kivétellel – nem pártelnöki szinten, de szónokot is adtak. A párt elfogadhatatlannak tartja ezt az ügyet, olyan botránynak, amelybe egy kormánynak bele kell buknia.
Ezek az ellenzéki reakciók elegendőek?
Első lépésnek jó egy tüntetés, de nem elég. Mindeközben törvénytisztelő polgárok élnek közöttünk, akiket szinte biztosan lehallgattak. Ezek közül eddig csak egy, az ellenzéki politikus-polgármester szólalt meg. Ha fel tudja az ellenzék erősíteni a többiek hangját, akkor léphet ki ez az ügy a szokásos kormánypárti-ellenzéki politikai keretből. Kérdés, hogy ők, a lehallgatottak, legyenek újságírók, ellenzéki politikusok, vagy akár kormányközeli civilek miért nem szólalnak meg.