1%

Te is látod, hogy a világunk kihívásokkal teli. A Jelen elhivatott abban, hogy mélyre ásson, összefüggéseket mutasson meg, és őszintén beszéljen a minket körülvevő valóságról. 

De ez a munka csak akkor lehetséges, ha vannak, akik mellénk állnak.

Most te is a részese lehetsz ennek a küldetésnek. Ajánld fel SZJA 1%-od a Jelen Mindenütt Alapítványnak, és járulj hozzá, hogy a valódi történetek továbbra is napvilágot láthassanak!

Jelen Mindenütt Alapítvány
Adószám: 19300573-1-41

Mikor lesz a háborúnak vége?

Olvasási idő: kb. 6 perc
A nacionalizmus képtelen lemondani a háborúról, ezért nincsenek békés nacionalisták.

Mikor lesz vége a háborúnak? – kérdezte a minap valaki.

– Melyiknek? – kérdeztem vissza, mert nem volt világos, hogy a gázai Izrael-Hamász harcokra gondol, vagy a majd két éve tartó kelet-európai háborúra, Oroszország Ukrajna elleni hadakozására. Az illetőt a gázai harcok izgatták, ami érthető, hiszen arról szólnak a hírek, amiatt tanácskozik az ENSZ, az izraeli túszok kiszabadulásáért, illetve a gázai harcok és rombolás ellen tüntetnek világszerte. Most ez megy. Az ukrajnai rombolás és gyilkolás már megszokottá lett. Nem is hír, hogy mi történik Avgyijevkánál, hogy hány drónt, rakétát küldött Putyin Kijevre. 2022. február 24-e óta tart, ez már túl sok a mai TikTok vezérelte médiafigyelemnek.

Amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, épp fél tucatnál több olyan befejezetlen háború dúlt világszerte, amelynek legalább tízezer áldozata volt addigra. Ezt állítja a Wikipédia, és én hiszek neki. Hiszen ezek olyan háborúk, amelyekről tudunk, amelyek áldozatait ismerjük, menekültjeivel találkoztunk. Ilyen a szíriai polgárháború, amely legalább tíz éve tart. (Jó pár éve, amikor még volt Népszabadság, még Budapesten működött a CEU, három ottani kutatóval interjúztam éppen elkezdett munkájukról az Aleppó-projektről. A három kutató – ketten közülük épp ebből az ősi levantei városból származtak el – azt tervezte, hogyan segíthetnék elő a korszerű tudomány módszereivel az éppen lerombolt és lakói által részben elhagyott nagyváros feltámadását. Megkérdeztem egyiküket, nem korai-e még a munka megkezdése, hiszen a harcok nem értek véget, nem is látni a polgárháború végét. Egyikük, aleppói születésű örmény, blazírtan felelte: minden háború véget ért egyszer, ez is. Hát egyelőre békéről nincs szó Szíriában.) Természetesen a háborúk többnyire veszítenek az intenzitásukból, fegyvernyugvást, tűzszünetet hirdetnek, kialakul egy sajátos átmeneti állapot. Erre példa az ötvenes évek eleje óta befejezetlen koreai háború, az indiai-pakisztáni konfliktus, a szintén befejezetlen afganisztáni polgárháború, Afrika több konfliktusa, s az örök médiasztár, a közel-keleti válságnak nevezett izraeli-arab válságsorozat.

Ennek a sarjadéka a jelenleg is tartó gázai háborúskodás vagy a libanoni határháború, a ciszjordániai terror. De nem lehet a gázai háborút elválasztani a Vörös-tengeren történő eseményektől, attól, hogy jemeni siíta fegyveresek, úgynevezett huszik, hajót raboltak, más hajókat pedig rakétákkal lőttek a Hamásszal való szolidaritásra hivatkozva. De ezek a fegyveresek egyébként részesei egy másik évtizedes helyi polgárháborúnak, amely Jemenben dúl különböző törzsi-vallási-politikai és regionális frakciók között. Ennek a háborúnak igen aktív külső résztvevői vannak. A szunnita oldalt szaúdi és az Egyesült Arab Emirátusokból érkezett pénz és fegyverzet, katonai segítség támogatja, a huszikat pedig a síita Irán. Szóval ez arab-perzsa konfliktus is és szunnita-síita felekezetközi vallásháború is – vagyis Mohamed alapító próféta utódlását illető vonatkozásai is vannak, s végső soron tart valamilyen formában 1300 éve.

De vannak közelebbi példák is.

Legyél az előfizetőnk!

Csatlakozz a Jelen közösségéhez, segítsd a lap működését!
És olvasd tovább ezt a cikket!

Előfizetési csomagok

Már előfizető vagy? Jelentkezz be itt!