Észak-Koreát súlyos éhínség fenyegeti. Maga Kim Dzsongün diktátor ismerte be: országa újabb „meredek menetnek” néz elébe.
A veszélyes fejleményt a diktátor a külső hatásoknak tulajdonította. Ezek: a koronavírus, a nyugati szankciók, a két évvel ezelőtti szárazság és a tavalyi heves árhullám. Elvégre a tévedhetetlen phenjani vezetés nem hibázhat. A 26 millió alattvalónak keserű emlékezetébe vésődött a kilencvenes évek derekának kegyetlen időszaka. Még a most trónoló, mindössze 37 esztendős diktátor atyja, Kim Dzsong Il országlása idején, az akkori meredek menetnek elnevezett dráma csúcspontján bizony sokan ráérezhettek, milyen a „fűbe harapni”. Fakérgen, gyökereken éltek és túléltek. Az akkori „meredek menet” még a szolidabb orosz becslések szerint is 600 ezer-2 millió áldozatot követelt. Félő, hogy a dráma újabb felvonása következik.
Akkoriban a Szovjetunió összeomlásával a phenjani rezsim egyik fő támasza dőlt be. Moszkva egyébként már korábbról is egyre intenzívebb gazdasági-pénzügyi kapcsolatokat ápolt Dél-Koreával. De ekkortól Oroszországban elzárták a jótékony csapokat. Phenjan azóta szinte kizárólag Pekingre támaszkodhatott. Észak-Korea a kommunista egypárt vezette Nagy Szomszéddal bonyolította le külkereskedelme szinte egészét. Kína – akár a koreai háború idején – mindmáig kulcsszerepet játszik a Kim-monarchia fönnmaradásában. Nem véletlen, hogy a Kim-dinasztia eddigi három irányítója a legtöbbször éppen ide látogatott. Kína számára Észak-Korea állapota nagyon fontos. Egy itteni rendszerváltás akár milliós menekülthullámot sodorhatna át kettejük hosszú határán. A most kettészakított Korea újraegyesítése a fejlett Dél égisze alatt viszont a Mennyei Birodalom küszöbére hozná az ott állomásozó amerikai hadsereget.
Ebbe a helyzetbe robbant a világszerte pusztító koronavírus-járvány, miközben Észak-Korea a világ azon kevés rezsimjei közé tartozik, amelyek tagadják, hogy a pandémia náluk is megjelent volna. A hatalmát és személyét féltő III. Kim a legszigorúbb „megelőző” intézkedéseket vezetett be. Kínai határát is lezárta az ország. Azóta titkon folytatott minimális kereskedelmük és a csempészforgalom jó 80 százalékkal karcsúsodott. Bár az elmúlt hat hónapban ismét 400-szorosára hízott, ezek a számok – a gödörből indulva – így sem hozhatják el a megváltást.
Az észak-koreai gazdaság tavaly, becslések szerint, 8,5 százalékkal zuhant. Az amúgy még mindig jegyrendszerre épülő helyi ellátás tovább romlott. A „húzd meg ereszd meg” gazdaságirányítási rend ismételt centralizálásával még szigorúbb ellenőrzés alá vonták a hébe-korba engedélyezett dzsangmadangokat, a privát hangyapiacokat. Már szappant, fogkrémet vagy elemeket sem lehet kapni. A fölöttébb ritka disznóhús ára jó másfélszeresére hízott, a kukoricáé meghaladta az eddigi 2009-es rekordot. ENSZ-elemzések szerint akár 10 millió ember szorulhat sürgős élelmiszersegélyre.
A tragikus helyzet miatt a Phenjanban működő pár külföldi nagykövetség is ritkított létszámmal vegetál. Alapvető élelmiszerek, gyógyszerek váltak hiánycikké. Egy orosz diplomata például családjával és gyermekeivel egy vasúti hajtányon tolta a síneken a határig a poggyászukat. (A videó bejárta a világot – a szerk.)