A Máltai Szeretetszolgálattal kapcsolatba kerülő első menekültek Budapestre érkezésükkor még nem tudták, hogy ők menekültek. Valamikor február 24. előtt, Kijev mellől érkezett a család, hogy a Spanyolországban tanuló gyerekükkel találkozzanak. Miután a nagylány visszaindult Spanyolországba, ők is szerettek volna hazamenni. De kitört a háború, és nem indultak repülőgépek Kijevbe.
Megpróbáltak szállást keresni, de az ukrán bankok leálltak, nem tudtak kártyával fizetni. Az éjszakát az utcán sétálgatva és beülős helyeken töltötték, amíg tartott a készpénzük. Péntek reggel kérdezgetni kezdték a járókelőket, hova mehetnének. Ők a Máltai Szeretetszolgálatot ajánlották.
A szeretetszolgálat február 24-én reggel kezdte meg az előkészületeket. Elindultak a határmenti intézményeikből, Fehérgyarmatról és Tarpáról felmérni a helyzetet. Ekkor még leginkább a magyar igazolvánnyal rendelkező menekültek jöttek. Nekik többnyire voltak Magyarországon élő rokonaik, barátaik. Aztán szombaton, február 26-án, megváltozott a helyzet. Több ezren érkeztek Ukrajna belsejéből is. Az átkelésnél óriási sorok alakultak ki.
– Volt egy nő, aki pénteken, február 25-én órákig állt sorban, aztán annyira átfagyott a hideg széltől, hogy visszament Beregszászra. Másnap délután újra beállt a sor végére, este 11-re ért át – mondja Romhányi Tamás, a szolgálat kommunikációs vezetője.