Érdekes párhuzam, hogy 1906-ban az Imre: Egy emlékirat című művet erős korlátozásokkal jelentették meg. Mintha picit újraírná magát a történelem. Milyen volt a könyvkiadás abban az időszakban?
Prime-Stevenson jól tudta, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban ugyanaz a joggyakorlat: egy homoszexuális tárgyú mű megjelenhetett, de nem lehetett nyilvánosan terjeszteni. Ha a bíró úgy látta, hogy az írásmű „megronthatja” vagy „zülleszti” az olvasót – jelentsen ez bármit és legyen ez bárki –, akkor a kötet obszcénnak minősült, és a kiadót felelősségre vonták. Érdekes, hogy az orvosi szakkönyvek is így jártak: a tartalom, a szerzői szándék és a célközönség lényegtelen volt; a törvénykezés azzal érvelt, hogy a nyilvános terjesztés során gyermek kezébe is kerülhet a kötet, így az kárt szenvedhet – bármekkora ostobaságnak hangzik is ez. A szólás- és sajtószabadság miatt ez a joggyakorlat különösen problémás volt az USA-ban. Prime-Stevenson ezért saját pénzén, magánkiadásban, Olaszországban adta ki a kötetet.
Az Imre sok szempontból különleges regény. És kiemelkedően különleges a magyar olvasók számára. Miért is?
Az irodalomtörténészek úgy tartják, hogy ez az első nyíltan homoszexuális tárgyú regény angol nyelven, amelyben a két meleg főszereplőnek megengedett a boldog végkifejlet. Sőt ez talán az első olyan angol nyelvű regény, amelyet maga a szerző nevezett kifejezetten „homoszexuális” prózaként. A kisregény angol elbeszélője, Oswald Magyarországon találkozik és szeret bele a címszereplő magyar katonába, Imrébe.
Mit tudhatunk Prime-Stevensonról?
Amerikai zenekritikus volt, aki a századfordulón Európába költözött. A vándorévei alatt gyakran járt Magyarországon és utazó tudósítóként működött. Számos ifjúsági és úgynevezett „zenés” prózát írt. Rendszeresen tartott zenei és irodalomtörténeti előadásokat. Két fő művét Xavier Mayne álnéven adta ki. Az egyik az Imre, a másik a The Intersexes. Ez egy közel 650 oldalas, tudományos igénnyel megírt történeti áttekintő a homoszexualitásról. A magánéletéről nem tudunk sokat; többnyire magányos életet élt.
Mennyire láthatjuk Oswaldot Prime-Stevensonként? Valóban megtörténhetett ez a szerelem 1906-ban, Budapesten? Mit tudunk az akkori LMBTQ kultúráról?
Van párhuzam az elbeszélő és a szerző között: mindketten utazó poliglottok, akik elmélyültek az angolul nem elérhető, európai szexológia tudományában. A történet valamikor a századfordulón játszódik: Roth Frau Reclame (1898) balett-operettjét hallgatják, viszont 1906-ban az Erzsébet téri Kioszk épp felújítás alatt állt. Nem véletlen, hogy a két férfi a Kioszk Kávézóban találkozik: a korabeli útikönyvek szerint népszerű hely volt a turisták körében, emellett köztudott volt itthon és – úgy tűnik – külföldön is, hogy a melegek gyakori találkahelye volt. Erről Szép Ernő Natália című életrajzi regénye is megemlékezik.
Az Imre célja nemcsak a szórakoztatás, hanem a tudományos oktatás is volt, ami meglepően nagy szerepet kap a könyvben. Miért volt ez fontos Prime-Stevenson számára?
Mert azzal a problémával találta szemben magát, hogy az angol anyanyelvű olvasók nem tudtak honnan tájékozódni a homoszexualitásról. Az akkor gyakran „szexuális átmeneteknek” nevezett kategóriák a németajkú Közép-Európából származtak a 19. század második felében. A szexológia ilyesfajta angol nyelvű tudományos diskurzusa a század legeslegvégén jelent meg, de – ahogy már említettük – ehhez nem fért hozzá az átlagolvasó. Bújtatott formában ezt próbálta Prime-Stevenson úgymond „közkinccsé tenni” egy könnyebben emészthető szépirodalmi szövegben. Erre részletesen kitérek az Imre magyar kiadásához írt jegyzeteimben.