Január 19. volt, az Országos Testnevelési Tanácsnak döntenie kellett 1941-ben. Mégpedig arról, melyik klubnak adja a Hungária úti sporttelep bérleti jogát, amelynek húsz éves időtartama április 30-án lejár. A két évtized – meg az előző dekád – során az MTK-é volt a sporttelep, de a Hungária 1940 nyarán feloszlatta önmagát az 1938-tól egymást követő zsidótörvények és -rendeletek következtében.
A Hungária sokáig utolsó meccsén, 1940. június 2-án, a Gamma elleni 2:1-en, a második helyezett csapatban négy 1938-as vb-ezüstérmes – Bíró Sándor, Turay József, Dudás János, Titkos Pál – szerepelt. Sas Ferenc azért nem játszott, mert a mélyen emberi törvények elől Argentínába menekült, és a Boca Juniorsban futballozott tovább. A szintén vb-döntős Szabó Antal kapus, aki a 26 bajnoki fordulóban 22 alkalommal védett, sérülés miatt hiányzott az együttesből, Vági László helyettesítette.
Amúgy már az is figyelemre méltó volt, miért lett csak második a Hungária. Az aranyérmet – jobb gólarányával – az FTC nyerte el úgy, hogy az utolsó előtti fordulóban a kék-fehérek 3:0-ra vezettek a lilák ellen Újpesten, ám a vége 3:3 lett, mert Iványi játékvezető 3:1-nél megadott egy nem létező gólt.