Évtizedes kérdés, hogy ha Amerika fogyaszt, Ázsia meg termel, akkor mi a szerepe Európának? És ebből a szempontból mellékes, hogy előbb-utóbb, de inkább előbb, Ázsia is fogyasztani fog. És egyáltalán nem megnyugtató az a válasz, hogy Európa köszöni szépen, most éppen önmagával van elfoglalva. Még egy Brexitet sem tud időre letárgyalni.
A rétestésztaként húzódó Brüsszel-London egyezkedés közepette jött a hír. Bombasztikus szenzációról aligha beszélhetünk, hiszen nyolc évi tárgyalás előzte meg a bejelentést. A Föld túlsó oldalán létrejött az emberiség történelmének legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodása. Ami majd minden harmadik embert és majd minden harmadik megtermelt dollárt érint. Amennyiben megszokásból még mindig az amerikai dollárt tekintjük a világ pénzének. Mindenesetre 2,2 milliárd emberről és a globális GDP 30 százalékáról van szó.
A Regionális Átfogó Gazdasági Partnerséget (Regional Comprehensive Economic Partnership, RCEP) az ASEAN tíz tagországa – Vietnam, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Laosz, Kambodzsa, Mianmar, Malajzia, Szingapúr, Indonézia és Brunei –, valamint öt gazdasági partnerük – Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland – hozta össze. A megállapodás még a mostaninál is jelentősebb lenne, ha időközben nem hátrált volna ki az egyezkedésből India.
A megállapodás célja a vámok csökkentése és fokozatos kivonása a partnerek között, valamint a kereskedelemre vonatkozó szabályok finomhangolása. A japán kormány szerint a kereskedett árucikkek 91 százaléka válik vámmentessé az RCEP megállapodásnak köszönhetően.
Európának fel van adva a lecke. Még egy egységes Unió is kisebb mint tengerentúli és távol-keleti riválisai. Egy politikai és gazdasági érdekek mentén szabdalt EU, pedig legfeljebb a világ skanzenjének szerepére pályázhat eséllyel. Míg fel nem építik valahol turisztikai célpontjai pontos mását.