1%

Te is látod, hogy a világunk kihívásokkal teli. A Jelen elhivatott abban, hogy mélyre ásson, összefüggéseket mutasson meg, és őszintén beszéljen a minket körülvevő valóságról. 

De ez a munka csak akkor lehetséges, ha vannak, akik mellénk állnak.

Most te is a részese lehetsz ennek a küldetésnek. Ajánld fel SZJA 1%-od a Jelen Mindenütt Alapítványnak, és járulj hozzá, hogy a valódi történetek továbbra is napvilágot láthassanak!

Jelen Mindenütt Alapítvány
Adószám: 19300573-1-41

Megbuktatta az ellenzék a francia kormányt, de Macron az igazi célpontja

Olvasási idő: kb. 4 perc
A francia Nemzetgyűlés a tegnap megszavazott bizalmatlansági indítvánnyal másodszor buktatott kormányt az V. Köztársaság történetében. Csakhogy míg 1962-ben sem Georges Pompidou kormányfő megbuktatása, se a Nemzetgyűlésnek a bizalmi szavazás utáni feloszlatása nem ingatta meg a végrehajtó hatalom stabilitását, ma – a köztársasági elnök meggyöngült tekintélye és Marine Le Pen elnöki ambíciói miatt – sokkal kaotikusabb a helyzet.

Bármennyire is nehéz egy politikusnak, hát még egy miniszterelnöknek elviselni a bukást, Michel Barnier-nak feltehetően megkönnyebbülés kiköltözni a Matignon-palotából: hiába próbálta magát, már amennyire lehetett, függetleníteni a köztársasági elnöktől, ő maga is tisztában volt azzal, milyen reménytelen feladatra vállalkozott a Nemzetgyűlés jelenlegi erőviszonyai között, amikor elfogadta az államfő kormányalakítási megbízását. És minden jel arra vall, hogy az államfőnek se lehetett nagy trauma a miniszterelnök elvesztése. Bár jó lett volna, ha a kormányfő legalább jövő nyárig hivatalban marad, feltehetőleg Emmanuel Macron se nézte jó szemmel Barnier önállósági törekvéseit, arról nem beszélve, hogy az államfőnek nyilván vannak más nevek is a tarsolyában. Mint például – az ismertebb politikusok közt – François Bayrou, aki állítólag (ma már fontos előfeltétel!) jó kapcsolatokat ápol Marine Le Pennel.

Bár Marine Le Pen igyekszik megőrizni a megfontolt és felelősségteljes politikus látszatát, feltehetően csak az alkalomra várt, hogy a miniszterelnököt a baloldal segítségével megbuktassa. És amikor Michel Barnier a társadalombiztosítás finanszírozása kapcsán újra elővette az 1958-as alkotmány 49.3-as paragrafusát, úgy érezte, megérett az idő a bizalmatlansági indítványra. Pedig Michel Barnier különleges elbánásban részesítette a Nemzeti Tömörülés (NT) vezetőjét: fogadta a Matignon-palotában, több engedményt is tett neki, engedett például a villanyáram megadóztatásának terén és – némi tétovázás után – a gyógyszerárak utólagos visszatérítésében is.

https://jelen.media/vilag/49-3-a-francia-kormany-nagyagyuja-a-parlament-ellen/

A nyugdíjak inflációkövető indexálásának kérdésében viszont már nem tudtak megegyezni. „Végül azért mondunk nemet a költségvetésre – jelentette ki pár nappal ezelőtt Marine Le Pen a Nemzetgyűlésben –, mert ezzel a költségvetéssel Ön (mármint a kormányfő – Á. P.) minden ígéretét megszegte: ennek a kormánynak se menetiránya nincs, se víziója”. Abban, hogy Marine Le Pen mégis felmondta a szélsőjobb meg a Barnier-kormány közti hallgatólagos kompromisszumot, nyilván az is közrejátszik, hogy az ügyészség nemrég álszerződések miatt öt év felfüggesztett börtönt és 300 000 euró pénzbüntetést kért a NT vezetőjére, akit emellett öt évre eltiltanának a közügyektől, ami megakadályozná, hogy induljon a választáson.

Legyél az előfizetőnk!

Csatlakozz a Jelen közösségéhez, segítsd a lap működését!
És olvasd tovább ezt a cikket!

Előfizetési csomagok

Már előfizető vagy? Jelentkezz be itt!