A Városmajori Szabadtéri Színpadon láthatta először a közönség Pelsőczy Réka Budapestjét, azaz a Budapest, Te című zenés, táncos előadást, mely régi és újabb keletű könnyed slágerek, édes és szomorkás dallamok, rock and roll és a rappaló ritmusok kíséretében vezet minket végig szerelmes világvárosunk jellegzetes helyszínein. A Budapestről szóló dalokat kortárs irodalmi szövegek, dokumentumszerű párbeszédek, fanyar humorú, helyenként drámai és kacagtató jelenetek fűzik össze, melyek a város mindennapi életét emelik színpadra a villamos belsejétől és a metró mozgólépcsőjétől kezdve a gangos bérházak udvaráig, a játszóterektől piacokon és fürdőkön át egészen a Margitszigetig, nem kihagyva a hajléktalanokkal és szeméttel teli aluljárókat, a nyolcadik kerület éjszakai pezsgését, az alvilág zaját, a kerékpársávot, a borzalmas dugókat, de az egykori Nemzeti Színház hűlt helyét, a budai vendéglőket, a bulinegyedet, hűtlen férjeket, pesti szeretőket és a Duna-part tragikus múltját sem.
A Pelsőczy Réka által rendezett kalandos városnézéshez ősztől a Belvárosi Színházban csatlakozhat a nagyérdemű.
A Jászai Mari-díjas színész, rendező évekkel korábban már SZFE-s diákjaival is gondolkozott azon, hogy a régi, idilli csengésű budapesti slágerekből létrehozna egy egészestés előadást, de a tervet elsöpörte a COVID, ahogyan a színművészetis hallgatók autonómiáért folytatott magányos szabadságharcát is a politikai csatározás. 2020 szeptemberében Pelsőczy Réka is elhagyta a Színművészeti Egyetem katedráját, osztálya az idén diplomázott. A karantén alatt bezártak a színházak, csendben porosodtak a világot jelentő deszkák. Réka is visszahúzódott: olvasásra, elmélyült gondolkodásra használta a felszabadult időt. Aztán ahogy végigtekintett színészi pályájának ívén – a Portugál Masniján és a Sáskákon át egészen Petra von Kant keserűségéig és a többi Katonában játszott figuráig – , merengett kicsit a saját életén és fontolgatta színházi terveit, rendezéseit, egy felhős napon kopogtattak nála a budapesti városnéző séták jeles szervezői. A Hosszúlépés. Járunk? társulattól kereste meg Koniorczyk Bori, hogy volna-e kedve irodalmi sétákat tartani a város valamely részén. Réka a különleges építésű pasaréti villákat és a hajdan bennük lakó írókat és költőket választotta. Irodalmi sétaestje azóta is teltházzal fut, rajonganak érte a városlakók.
„Az egyik sétámon került szóba Maros András Kávéházi pillanatok és Játszótéri pillanatok című kötete, melyekben a szerző valós helyszínekről lejegyzett hétköznapi beszélgetéseket rögzített papírra a maguk sutaságával, esetlegességeivel együtt. Nagyon kedvelem Pereszlényi Erika fotós barátnőm hasonló szemléletmóddal gyűjtött szövegeit is, ő több, mint tíz éve gyűjti és írja az utcán, buszmegállóban és villamoson, vagy például a moziban sorbanálláskor hallott beszédfoszlányokat. Amikor pedig Orlai Tiborral azon gondolkodtunk, hogy idén nyáron milyen szórakoztató előadást rendezzek, eszembe jutott, hogy most megvalósíthatom régi vágyamat, azaz a nosztalgikus, édesbús budapesti dalokat ütköztethetem a mai főváros zajos, benzingőzös és ellentmondásokkal teli hétköznapi világával, melyben a kortárs írók műveit felhasználva közvetve arról is mesélhetek, hogy milyennek látom én ezt a gyönyörű és sebzett várost, mely szépségeivel és árnyoldalaival együtt születésemtől fogva az életem része: az én Budapestem is.”