A „bunga-bunga” kifejezés akkor vált közismertté, amikor 2010-ben Silvio Berlusconi, akkori olasz kormányfőről kiderült, hogy vidéki luxus villáiban rendszeresen rendez szexpartikat, amelyeken – a vád szerint – kiskorú lányok is részt vettek, és a résztvevőket erőszakkal kényszerítették szexuális szolgáltatásokra. A vádiratot később azzal is kiegészítették, hogy Berlusconi emberei eurómilliókkal próbálták a lehetséges tanúk száját befogni. A 74 éves kormányfő ellen vádat emeltek, majd a többször megismételt bírósági eljárás végén, néhány hónappal a halála előtt, minden vádpont alól jogerősen felmentették. Az indoklás szerint Berlusconi egyrészt nem tudott a lányok életkoráról, másrészt a kényszerítésre nem találtak bizonyítékot. Hogy így volt-e vagy sem, mi történt valójában, azt már sosem fogjuk megtudni, az azonban bizonyos, hogy a kormányfő tekintélyét és népszerűségét a mélyen katolikus Olaszországban, alaposan megtépázta a bunga-bunga ügy, és nyilván hozzájárult ahhoz, hogy 2012-ben bejelentette, többet nem indul a miniszterelnöki székért.
Orbán Viktor nem is titkolta, hogy egyik mentorának, politikai példaképének tekinti Silvio Berlusconit, akitől sokat tanult. Tőle lízingelte a Hajrá Olaszország, hajrá olaszok! jelszó magyar változatát, és tőle tanulta el azt is, hogy hogyan lehet a média feletti politikai befolyást kiterjeszteni és megszilárdítani. És a jelek arra mutatnak, hogy Orbán környezete a „bunga-bunga” bulikat is megirigyelte a volt kormányfőtől. Legalábbis erre utal az Átlátszó Erdély tényfeltáró újságírójának részletes beszámolója arról, hogy a Hargita megyei Gyergyóremetén hatalmas állami támogatásból luxusszálloda épül, hogy „legyen hova elvonulniuk csajozni a NER-góréknak”. A szállodát a kormánypártok erdélyi csúcsoligarchája építi, ahogyan az ő vállalkozásai építenek ugyanitt egy repülőteret is.