Ami a legutóbbi választásokon mindössze 5,41 százalékot (47 képviselői helyet) szerző Republikánusok politikusát, Michel Barnier-t illeti. A jelenleg hetvenhárom éves szavojai születésű politikus huszonkét éves korában (megyei képviselő-testület tagjaként) kapcsolódott be a politikai életbe. Akik ismerik, kompromisszumkész, minden helyzethez jól alkalmazkodó, simulékony „öreg rókának” tartják, de jóllehet, európai biztosként ő vezette le a Brexit tárgyalás-sorozatát, valamint négyszer volt miniszter (mégpedig Edouard Balladur, Alain Juppé, Jean-Pierre Raffarin és Francois Fillon kormányában), politikustársai körében nem örvend különösebb tiszteletnek vagy megbecsülésnek (a magyar kormányfő viszont, és ebben Barnier-nak a bevándorlással kapcsolatos szélsőséges nézetei is szerepet játszhatnak, a Le Monde szerint sokra tartja képességeit).
https://jelen.media/vilag/franciaorszag-felszallt-a-fust-de-a-valsag-maradt/
Annyi bizonyos, hogy Barnier, aki az V. Köztársaság legidősebb kormányfője, tizenháromszor jelöltette magát képviselőnek, és a választásokon mind a tizenhárom alkalommal sikerült mandátumot szereznie. Az új francia kormányfőnek azonban ennél is nagyobb érdeme, hogy jó tárgyalókészséggel megáldott személyiség, és emellett olyan politikus, aki sem Macron centrista táborától, sem a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörüléstől nem áll távol. Legalábbis erre vall nem egy indítványa vagy Marine Le Pen nézeteihez közel álló, ha ugyan nem azzal azonos állásfoglalása. Nem is olyan régen még azzal az meghökkentő javaslattal hozakodott elő, hogy alkotmányreformmal kéne megteremteni a jogi alapját annak, hogy Franciaország figyelmen kívül hagyhassa mind az Emberi Jogok Európai Egyezményének cikkeit, mind az Emberi Jogok Európai Bíróságának rá nézve kedvezőtlen ítéleteit.
*
Ami a kormányfő terveit illeti, erről már a kinevezése utáni napon nyilatkozott a francia televízió TF1-es csatornájának esti adásában. Mivel mégiscsak a Nemzeti Tömörülés jóváhagyásával költözhet a Matignon-palotába, biztosította a szélsőjobboldali párt vezetőit, hogy – mivel „nem lehet figyelmen kívül hagyni a szélsőjobboldal szavazóit” – 142 képviselőjük ugyanúgy meg fogja kapni a nekik járó tiszteletet, mint a többi honatya. Kijelentette, nemsokára találkozni fog Marine Le Pennel. Lehet, hogy a találkozón az is szóba kerül, hajlandó-e a kormányfő az arányos választási rendszer akárcsak részbeni bevezetésére (ami régi követelése a Nemzeti Tömörülésnek). Emellett kilátásba helyezte a „menekültáradat feltartóztatását”, a nyugdíj-törvénynek (a lényeget nem érintő) felülvizsgálatát, és mint mondta, „a közteherviselés igazságosabb elosztására” sem mondana nemet. Ezek a homályos ígéretek nyilván arra szolgálnak, hogy a választásokat július 7-én 193 képviselői hellyel megnyerő Új Népfront politikusai úgy érezzék, ha a kormányalakítás esélyétől alkotmányellenesen megfosztották is őket, azért ők is kapnak majd lapot ebben a játszmában.