Pankotai Lili egy átlagos végzős gimnazista. Megszolgálta idejét a rendszerben, az eltöltött évek alatt pedig ő is beleunt abba, amit látott. Ennyi idő alatt nem kevés frusztráltság gyűlik fel az emberben, sokan tapasztaljuk ezt nap mint nap. Az ADOM és a PDSZ október 23-ára utcára hívta a diákokat, tanárokat s minden szimpatizánst, hogy egy jobb oktatásért demonstráljanak. Lili előadott egy slam poetryt, ami nagyjából a vers és a rap között van félúton, sokszor társadalomkritikus tartalommal.
Ebből a fellépésből egy dolog mindenki számára egyértelműen kiderült: Lili f@sza kivan. Ez azt jelenti, hogy átment a beszéd üzenete. Eltekintve a biológiai képzavartól, tizenkét esztendő a magyar oktatási rendszerben ezt teszi az átlagos fiatallal. Onnan tudom, hogy ez a gondolat nem egyszer felmerült már bennem is. Ez a lány nem tett többet, mint kimondta azt, amit szinte mindannyian gondolunk. Páran talán még ennél is trágárabb módon fogalmaznák meg, például azok a tanárok, akik a megélhetésért küzdenek, vagy azok a diákok, akiknek az álmait tapossa el egy olyan oktatási rendszer, amely nem a kreativitást ösztönöz, nem korszerű ismereteket ad át, hanem a leszegett fejjel megrágott és aztán halvány undorral visszakérődzött lexikális tananyagot helyezi a középpontba.